Örök szeretettel szeretve...

Karácsonyi éneklés

2011-12-27T20:17:00.002+01:00

Zsófi is ott énekel lelkesen, jobboldalon, elől.

Mert az ősz mindig szép

2011-11-01T21:45:00.005+01:00

..még akkor is ha nem olyan ráérős, lazább mint az elmúlt négy évben. A gyönyörű színpompát sé a lehulló falevelek zörejét nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Ezek a rózsák színes őszi falevelekből készültek, nem kell semmi más hozzá csak raffia, vagy drót és falevél. Ezek történetesen mogyoró, vadszőlő és diófalevelekből készültek. Gyerekek is nagyon élvezik. Mama készült neked is nagyon sok szeretettel.Falevéltakarón hemperegve.
Kérlek. Kérlek. Így csinál ha követelőzik. Legalábbis ez az első fázis.
Ovisokkal készítettem.

Falevélkoszorú készül...
Hej a sályi piacon... Mindig túljelentkezés van.
Zsófi az oviban ahol a gyakorlataimat végzem. A fenti kép is ugyanott készült. őt nem fogom többé elvinni, másodszorra is leszerepelt(ünk).
Zsófi fényképezett.

..szeretünk kimenni amikor tehetjük...csak olyan rövidek már a napok, meg társaság is nehezen jön össze.
Kedvenc játszóterünkön.
Virslisütés az ovisokkal.
Ez a reggeli műsor egy ideje. Fon. A hajamon tanulta meg.

Zsófibeszéd

2011-10-10T11:12:00.002+02:00

Olyan rég nem írtam az okoskodásaiból, pedig lenne mit...de most könnyebben is elfelejtem, mint amikor újdonság volt.

Zsófi és a férjhez menés

Zsófi nemrég azt mondta Efinek, hogy aztán ő kell magának férjet keressen. És a hétvégén amikor látott minket megcsókolni egymást, ölelkezni, azt mondta, hogy nem baj, mert ha felnő, majd neki is lesz férje.

Egyik nap úgy hagyta a nadrágját ahogy kibújt belőle, többször is kértem, hogy tegye helyre, de nem érdekelte. Erre azt mondtam neki, hogy ha ilyen rendetlen marad, nem szívesen veszik el őt feleségül, most kell megtanulni rendet rakni.
Kicsit később odamegy az apjához s megkérdezi:
Apa te sokat gondolkoztál, hogy elvedd anyát feleségül?
korrekt válasz következett, aztán játék közben Zsófi hangosan gondolkozik: Nem olyan nagy baj, ha valaki nem megy férjhez, attól még nem hal meg!

Autóban megyünk, Zsófi kérdezősködik mint mindig:
Mi az hogy végtelen???????
Kifejtem.
A bárányoknak a menyasszonya az végtelen?
Erre egymásra nézünk és hangosan nevetünk. Hol hallottál ilyesmit Zsófi?
Az imaházban.
És tovább beszéltünk a bárány menyegzőjéről, és akkor feljött a másik örökzöld téma, a halál, ami sokat foglalkoztatja...

Lídia és Ruben menyegzőjén:)

2011-10-04T09:43:00.004+02:00

Nagyon nagyon jó volt:) ha szerzek több képet még mutogatok. Ezen a csoportképen elvileg rajta kellene legyünk, de csak a fejünk búbja látszik.Őszi leveleket kellett volna szórni. nem mindenki tett eleget ennek a feladatnak...
Szerintem nagyon nagyon szép menyasszony volt. Elfogult vagyok?

Mi voltunk Efivel a mókamesterek, így igen jól esik ez a kép. Úgy tűnik élvezték.

Bölöni emlékmorzsák

2011-09-13T09:57:00.003+02:00

Kis minipóni látogatás.
Tizenháromból már csak négyen élnek. Bartha nagymamám és testvérei.
Gyakorol, minden oka megvan rá. Na jó, igazából csak nagyon szereti Deborácskát.
Zsófi déditatával és dédimamával. Miután hazajöttünk, Zsófi azt mondta:"Déditatát nagyon kell szeretni." Kérdem , miért? "Mert ő a legbetegebb." Nagytatám Parkinson-kóros már sok éve, egyre nehezebb neki a helyváltoztatás és mindenféle mozgás, még segítséggel is.

Tatának mindig akad segítsége. Főleg ha a patakhoz kell vízért menni.
Édesanyám veled nem készült kép. De bepótoljuk Lídia menyegzőjén.

Édesanyáméknak, csak mert nagyon várnak

2011-08-28T01:53:00.002+02:00

És ha Isten megsegít este otthon leszünk kipihenten, sok élménnyel...( Mint az várható volt Zsófi örök barátságot kötött a tengerrel...de majd mesél ő.)

Augusztus

2011-08-08T09:10:00.005+02:00

Havonta egy bejegyzés. :) Nyár van. Volt egy tartalmas, fárasztó hetünk. Gyerekfoglalkozásokat szerveztem egy táborban, 1-12 éves korosztályt kellett átölelnie a dolognak, és szabadtéri körülmények voltak, ami kellemes volt, de nem túl praktikus. Végül is összességében nagyon jó volt. Nehéz volt atz, hogy még nem voltam meggyógyulva és Zsófi is nehezen fogadta, hogy egész nap ott legyünk, és ne ő legyen a középpontban és a délutáni alvás is elmaradjon. És még az is nagyon jó volt benne, hogy minden nap autóval kellett menjek, hogy vigyem a dolgokat, és úgy néhány nap után azon kaptam magam, hogy nem úgy ülök be az autóba, hogy jaj csak vezetni ne kelljen, hanem örültem, hogy tudok vezetni, van jogsim és mehetünk így. Na jöjjön az a néhány kép. Sok nem készült, mert elfoglalt voltam, és elfelejtettem kattintgatni.
És most egy kicsit pihenünk, vagyis a nappalit szeretném kifesteni, egy részre tapétát is tenni, meg szőnyegeket kimosatni, stb...
Ez még július végén egy kis fürdőzés pillanata.
Játszani mindig jó!
És itt már a gyerekekkel a táborban.
Papírmasé tányérok készülnek.

Zsófi mindig aktív ha kézművesről van szó.

Muffin-evő verseny
Morcoskám a mászókán.

Jessica, egy ausztrál kislány.Nagyon összebarátkoztunk.

Pecálás. Ez mindig, mindenhol bejön.

Picurik.

Állatkerti és más mulatságok

2011-07-03T16:58:00.004+02:00

Esőben kezdtük, aztán gyönyörű idő lett...
Ez Tóalmáson volt, csak idekerült. A kastély udvarán volt a fa, Zsófi meg rossz passzban volt, és egyszerűen ordított, mint a fába szorult féreg.
Elefánt apuka, a kicsinye, és az anyuka meghalt.( Zsófi szerint)
Oroszlánogoltunk.Halak.
Ő így.

Ilyen rondán is tudunk csinálni! Efi jól mulatott!
Városliget. Bartos Erika Anna, Peti és Gergője miatt.
Barabás Botikával nagyon jól szórakoztak.

Este Jona olvasott neki mesét.

Képsorozatok

2011-06-28T20:17:00.007+02:00

Lehet hogy ezeket nem így kellene megmutassam, hanem jó kis fotó-kollázzsal, de nem vagyok jártas a készítésükben. ha valaki tud egy egyszerű programot rá, írjon kommentben, jól jönne sokszor.
Szóval az elmúlt másfél hónap eseményeiről lesznek képek. Majd egy két szóban magyarázom őket.

Zsófi legnagyobb unokatestvére, Evódia menyasszony volt.
Unokatesók. Zsófin látszik, hogy alvásidő van, de azért tette a dolgát.
.
Mamával és tatával, ebben a felállásban min 10 kép készült. Ez az egy lett sikeres...a többihez viszonyítva. S ez is csak azért, mert Jóska sógorom nagyon próbálkozott mosolyt csalni az arcára a háttérben.
Szerettem volna róluk egy fotót csak úgy, hogy ne pózoljanak, de annyira belejöttek a fényképezésbe, hogy nem tudtam pillanat-képet csinálni. Gyors összebújtak.

Barátosnékkal gyülekezeti kiránduláson.
Végre a szobában is kedvére hintázhat. Amennyire utált kisbabaként hintázni, annyira szereti úgy 3 éves kora óta.
Hajrá apa! Apa focizott, idén nem sántult le, mint tavaly.
Ovis kép a születésnapján.
Ez nagyon friss. Születés és halál, mindig benne van a játékaiban. Itt a cica anyuka béka babát szül, a póni apuka már nagyon várja, hogy megszülessen. Van ennek egy olyan verziója is, hogy alólam születik a kis póni...arról inkább nem teszek képet.
"Papaszkodás"
Johanna barátnéjával. nagyon szereti a futóbiciklit, nagyon szépen egyensúlyoz vele. Lejtőn felemelt lábbal lemegy. igaz mostanában nem, mert legutóbb a fék kiakadt és nem tudta lelassítani, így egy sövénynek nekiment, és azóta szívesebben megy egyenes terepen.
A születésnap harmadik felvonása. Kuglóffal.
Ilyen nagyon meggyőző tud lenne, ha kell. Fogalmam sincs már miért sírt.
Ovis gyermeknap során néhány percig rá lehetett ülni egy pónira. Zsófi nem akart leszállni.

Vakáció

2011-06-27T22:36:00.002+02:00

Mától hivatalosan. Nincs már vizsgaidőszak. Nincs ovi. Zsófival kettesben töltjük a napok nagy részét az elkövetkező időszakban. Ami azt jelenti, hogy ha nem szervezek kellően kifárasztó programot Zsófinak, akkor én fogok kifáradni nagyon de nagyon. Úgyhogy szervezkedünk. Holnap délelőtt a Petőfi szigetet fogjuk bebiciklizni. ő a kis futóbiciklijével, én pedig futok utána. Dupla haszon. Utána ha meleg lesz és működik a főtéren a szökőkút, akkor pancsolunk ( mama ne aggódj, viszünk váltóruhát). utána meg fagyizunk egyet. Mára is volt program, de az inkább nekem szólt. Két lány is fog járni hozzám nyáron festegetni. Ezzel csak az a gond, hogy Zsófit sem lehet kihagyni, és gyakran megesik, hogy a munka hevében ráfröcsköli a festéket mások munkájára, és mivel neki nem 1 órába kerül egy mű, hanem 3 percbe, nem győzök vizet, lapot, ruhát...cserélgetni. De majd altatásra időzítjük...bár már a délutáni alvás is ritka esemény.
Remélem nem fogyok ki az ötletekből, mert ha nem csinálunk valamit, akkor unatkozik, leginkább a barátok, a játszótársak hiányoznak neki, és nem elég az, hogy én időnként játszok vele ezt azt. Ilyenkor bánom, hogy 2 évvel ezelőtt nem jött össze a kistestvér projekt. 5-6 év korkülönbséggel is lehet jókat játszani...legalábbis remélem.
természetesen megvolt a 4. születésnapja mindenféle felvonásban, oviban, itthon. Nagyon elégedett és boldog volt. Szeretem, hogy nincsenek nagy igényei, és egyelőre meg tudom győzni, hogy egy vakondtúrás torta sokkal érdekesebb és különlegesebb, mint egy Barbies. Persze csinálnék én azt is neki, de vizsgaidőszakban egyszerűségre törekszem.
És lejárt a vizsgaidőszak is. Viszonylag szépen alakult a dolog. Zenéből becsúszott egy négyes, amit roppant igazságtalannak éreztem, nem a zenei tudásom miatt, hanem a viszonyítási alap miatt. csak azért kaptam, mert azt hiszem, hogy a közvetlenség bejön minden tanárnál. Most tévedtem. Mindegy. És honvédelmi alapismeretekből szintén én jártam rosszul azért, mert rendesen készültem. Miután kitöltöttem a kérdőívet a vizsgáztató bediktálta a helyes válaszokat. Természetesen az kaphatott 5öst, aki nem írt bele lehetőleg a saját feje után semmit. Vagyis aki mukkot sem tanult. Természetesen roppant bántam, hogy egy napot és egy éjszakát azzal töltöttem, hogy a harctéri felszerelésekről minél többet tudjak, a késmustártól a géppuskák fajtájáig, felépítéséig. A katonai fokozatok jeleinek felismerésétől, a törvényi, jogi háttérig. Úgyhogy most már ilyen téren roppant művelt emberke lettem. Azt is tudom, hogy melyik ENSZ és NATO missziókban vesznek részt magyar katonák...bár ez nem igaz...már nem tudom, az agyam szelektál, és úgy döntött, hogy ezeket nem kell tudnom. Hogy lyukadtam ide, nem tudom. Az eredmények, erre is 4 est kaptam. Nem vagyok maximalista !! Csak ebben az évben megpályáztam a köztársasági ösztöndíjat, és ahhoz kiemelkedő eredmények, szakmai, közéleti, tudományos, művészi stb. tevékenységek kellennek. Ez egy évre szóló ösztöndíj, amit a mi főiskolánkról általában 2-en kapnak meg. Talán már júliusban kiderül, hogy hányadik leszek a sorban.
Most pedig megyek lefeküdni, miután feltöltök néhány képet. Csak azért vagyok ébren, mert a meleg miatt, inkább éjjel főzöm-sütöm meg a holnapi ebédet. Reggelre pedig kiszellőzik a lakás.

Mindenkinek szép, tartalmas nyarat kívánok, azoknak is, akiknek nem adatik meg a vakáció.

Tiltakozom

2011-05-07T15:18:00.003+02:00

Márti vagyok.
És tiltakozom minden beleegyezésem nélkül történt dolog ellen, amit olvastatok. Vagyis csak az zavar, hogy Efi nem értette jól, ezt a "senki sem olvas" dolgot, egy kicsit árnyaltabban fogalmaztam, és eszembe sem jutott, hogy ő ezt itt közzé teszi. Úgy a három év alatt amióta blogolok, körülbelül harmadszor nekilátott blogot olvasgatni, és rájött, hogy nem írok már régóta, ezt szóvá tette nekem és rákérdezett, hogy miért nem. Én meg azt mondtam, hogy lehet, hogy bezárom, mert már írtam eleget, és ha írnék sem hiszem, hogy olvasnák az emberek, mert olyan régóta nem írtam, hogy nem járnak errefelé.
Szóval valójában azt mondtam, amit ő írt, de ez így olyan sajnáltatósra sikerült, mintha én egy önbizalom-hiányos blogoló lennék, akit bátorítgatni és kérlelni kellene, hogy megossza a nagyszerű gondolatait.

Igazából nem így van, sosem volt gondom azzal, hogy hányan olvassák, és hagynak e megjegyzést, nekem jó volt leírni, és ha egyvalaki örült neki már az is csak ráadás volt. De időközben megváltozott a blog szerepe, kezdetben sokkal nyitottabb, mélyebb, önkitárulkozóbb volt, aztán nem sokat tűnődtem azon, hogy miért, egyre ritkább és felszínesebb bejegyzésekkel jelentkeztem. Így már számomra sem volt olyan szerepe, mint addig, azért alkalmanként nagyon jó volt másokat olvasni, egy két élményt megosztani, akár problémát felvetni. Az utóbbi időben meg úgy eltávolodtam nem is annyira tudatosan a számítógéptől, rengeteget kellett dolgozzak rajta, amíg elkészültem az OTDK-s dolgozattal, és a főiskolai dolgok is sokszor kötnek a képernyőhöz, nem akartam a szükségesnél többet a gép előtt ülni.
Úgyhogy ez a helyzet. És amikor most megláttam, hogy drága férjem ilyen reakciókat váltott ki belőletek, úgy éreztem, hogy le kell írnom, hogy nem azért nem írok, mert nem olvasnátok. És ha majd újra rám jön az írhatnék, olyan jó lesz, hogy lesz hová, és kinek.
Hamarosan kezdődik a vizsgaidőszak, igazából már volt egy vizsgám a tegnap, és ha máskor nem is ilyen kiemelt időszakokban mindig erős késztetést érzek a blogolásra.
S ha már úgyis írok, akkor még leírok néhány dolgot.
1. A harmadik forgalmi vizsgán átengedtek,meg is dicsértek:) van jogosítványom, tipikusan szörnyű igazolványképpel, de van, és már vezetgetem a mi autónkat, felügyelettel: Természetesen nem mindig nagy a család türelme ehhez, különösen Zsófi tiltakozott a kezdetben: Apa, miért nem megyünk már ki a kórház udvaráról, induljunk már el. Csönd. Efi:Ne engedd ki azonnal a kuplungot. De apa miért nem indulunk már el? Efi: Zsófikám azért, mert anya nem tudja elindítani az autónkat. Bármilyen más helyzetben rosszul esett volna egy ilyen megjegyzés, de tudom, hogy ez egy nem egyszerű helyzet, és örülök, hogy gyakorolhatok, mert csak így van értelme a jogsinak.
2. Voltam OTDK-n. Országos Tudományos Diákköri Konferencia, és II. díjat kaptam és retorikai különdíjat, nagyon jó önbizalom-erősítő alkalom volt, nem számítottam díjra egyáltalán. Legnagyobb haszna azonban az volt, hogy nem kell már szakdolgozatot sem készítenem sem megvédenem, mert elfogadják szakdolgozatként, ennyivel könnyebb lesz a végzős évem a főiskolán.
3. Zsófi pedig nagyon megszerette az ovit, a csoportot és az óvónőket is, szombatonként is akar járni. Az óvónők sem akarnak már gyermeknevelési tanácsadóba küldeni, megtalálták a közös hangnemet Zsófival, és mivel, most ő is ennyire ragaszkodik nem gondolkozunk óvodaváltáson. Nem tenném ki őt annak, hogy egy újabb közösséget szokjon meg, ami lehet, hogy az én elvárásaimnak jobban megfelelne, de ő itt is nagyon elégedett, távolságra meg nagyon ideális helyen van, 15 perc séta Zsófival, és nem szeretném autóval hordani naponta, ha egy mód van rá, a város másik végében lévő óvodába pedig nem igazán lehetne sétálni, és ez attól tartok nagyban meghatározná az elkövetkező 2-3 évre az életmódunkat.
És azt hiszem most elég volt ez így egyszerre. Mindenesetre nagyon köszönöm a bátorításokat. Efinek, most éppen felvázoltam, hogy milyen reakciókat váltott ki, erre kajánul mosolyogva azt mondta: Elértem a célomat. persze azt is kifejtette miért fontos szerinte, hogy blogot írjak. Jól esik, hogy így törődik velem, eddig nem tudtam, hogy ezt ő annyira fontosnak tartja.
Most pedig pihenek egyet, mert egész nap történelemórán voltam, és ez még akkor is lefárasztott ha tetszett.

A Czáher család nálunk

2011-05-05T19:51:00.004+02:00

Még mindig Efi vagyok, és amint látható, továbbra is a Márti blogján kalózkodom.

Nemrég meglátogattak minket a bajai erdélyi csapat első dezertőrei, a Czáher család: Timi, Robi és Gergő. Sajnos Péter nem lehetett itt.
Zsófi nem volt szégyenlős...
Néhány kép ízelítőül:

Lángos vacsorára, akit tudtunk, összetereltünk...

Mindez a kissé megújult ebédlőnkben:

Bölönben 2

2011-05-05T19:32:00.003+02:00

Bölönben

2011-05-05T19:23:00.004+02:00

Efi vagyok.

Márti nem hajlandó írni, mert elfoglalt, és "úgysem olvassa senki"...
Úgyhogy megragadtam az egeret, és beillesztek néhány képet a legutóbbi élményeinkből.

Gyerekek közt elveszve

2011-03-27T21:43:00.001+02:00

Licsi-loccs

2011-02-21T14:17:00.003+01:00

Jól esett a vacsora egész napi áztatás után, csak Zsófinak sok volt a fél óra várakozási idő...

Fodrásznál jártam:)

2011-02-18T18:02:00.003+01:00

Festés tincsekben, újra, az előző alig látszott, és most újra rászántam magam, és bár a képen annyira nem látszik, de napfényben szép csíkos, pont ahogy a kedvesemnek tetszik. Én öregebbnek, komolyabbnak érzem magam ezzel a fejjel, de néha amúgy sincs előnyömre, ha tizenévesnek néznek..Sajnos az a gyanúm, hogy nem a kinézetelem miatt...csak olyan leánka vagyok.

Efi és Zsófi rengeteget memóriáznak, most lekaptam őket. Igazi erőfeszítésbe kerül nekünk legyőzni Zsófit ebben, ha nagyon figyel semmi esélyünk ...
Az ő hajából is kellett egy kicsit kivágni, ő akarta, fodrász barátunk, testvérünk pedig eljátszadozott vele.

Erősödő hét+ Bálint nap margójára

2011-02-16T14:01:00.003+01:00

Ez a célja többek között ennek a hétnek, ugyanis ha néhány napot megyünk az oviba Zs. újra lebetegszik, belázasodik, valami történik, én meg nem tudom csinálnia dolgaimat, a sulit, a gyakorlatot, és a többieket, amik tervben vannak.
Remélem hatása lesz az itthon eltöltött feltuningoló hétnek.
Hétfőn megvolt a kis műtét, amit én nem is neveznék annak, de mivel műtőben volt és olyan nagy körültekintéssel zajlott, hogy kutya füle volt hozzá a császármetszés. A jobb felkaromról távolítottak el egy csomót, ami gyanúsnak tűnt, fájt és esztétikailag sem volt kedvező. A műtés alatt már kiderült, hogy teljesen jóindulatúnak tűnik, szövettan azért lesz róla, de csak , mert így kell. Erről szólt nálunk a Bálint nap fele, és az volt nekem a legszebb ajándék, hogy bár csak egy banális kis beavatkozás volt, de Efi megérezte hogy sokat jelent nekem, hogy elkísérjen, és egész délelőtt rohant hogy ott lehessen, és befejezze a munkáját addig, még a muris műtőruhát is felvette, és a műtőbe is bejött velem. Én meg elszórakozhattam azon, hogy szerencséjére nem választott sebész szakmát , mert egyáltalán nem előnyös neki ez a szerkó...(ez csak akkor vicces ha látja is az ember:)
És 5 év házasság után végre eljött az is, hogy csak úgy szedett egy szál szobanövényt (lopta szerintem) és azt hozta, mert megértette , hogy nem szeretek olyankor rózsát kapni amikor mindenki más is azt kap, csak azon lepődött meg, hogy én teljesen belelkesedtem a laputól és gyorsan vízbe tettem gyökereztetni, és zs. nyaggatni kezdet hogy neki is kell ilyen gyökereztetni való...máskor szedjen kettőt.
Nehéz eset vagyok tudom, de csak ki kell ismerni, és hát reméljük még sok év áll előttünk erre, és mindig lehet jobb:) nekem az ajándékozás az utolsó sorban van a szeretet-nyelvek közül. Én szívesen ajándékozok, de nagyon nehéz nekem ajándékozni, legalábbis a férjemnek. Egy ideje elszólásaim során előkap egy kis füzetet amibe felírja, hogy miket mondtam, hogy mire vágyom vagy mi is kellenne nekem. Ez egy olyan kedves gesztus, hogy ah sose kapnék meg semmit belőle, már akkor is elég volt, hogy érezzem hogy szeret és fontos vagyok neki.
Nekem azért könnyen sikerül levenni őt a lábáról, férfiből van, és egy szerinte tökéletesre sikerült házi krémes beszédesebb minden másnál. Nos ennyit így Bálint nap margójára.
Mostanában minden nap, festek, rajzolok, és nagyon sok örömemet lelem benne...
Zsófi is sokat profitál a dologból, mert olyankor ő is ezt csinálja többnyire, és hát már mesterien dolgozik a tussal, vízfestékkel, viaszkrétával, a technikák kombinálásával, és a színeket is úgy kombinálja, mintha születése óta ezt tanítanák neki. Elfogult vagyok az biztos...de vállalom. Hamarosan mutatok az ő műveiből is egy összeállítást.
További szép hetet mindenkinek.

Néhány kép egy szép napról

2011-02-08T22:40:00.004+01:00

Tavaszváró bejegyzés

2011-02-07T10:28:00.003+01:00

Előbb utóbb mindenki ír egy bejegyzést, ami arról szól, hogy már nagyon várja a tavaszt. Olyan szépen sütött a tegnap a nap, hogy én meg is teltem tavaszi napsütéssel, madárcsicsergéssel és sok sok tettvággyal.
Zsófi ma elkezdte két hét "pihenő" után az ovit. Néha meglep, ahogy éretten gondolkozik. Azt mondta a reggel, hogy " Úgy örülök, hogy a betegség miatt sokáig nem voltam oviban, de most már mennem kell. Ez azért lep meg, mert amíg itthon volt azt hangoztatta, hogy nem akar többé óvodás lenni, inkább " visszamenne kicsibe", ami bölcsődét vagy babakort jelent nála. Ma reggel a biztonság kedvéért apával ( így biztos minden
simán zajlik) ment, egyetlenegy nem akarok megjegyzés nélkül az óvodába.
Én meg nekiláthatok ügyes bajos dolgaim intézésének. Például kideríteni, hogy miért szűnt meg a tanulmányi viszonyom, és miért törölték a Neptunból ezt a teljesített félévet, megkérni az illetékeseket élőben is , hogy félév után végre fizessék az egészségügyi biztosításomat, leadtam minden papírt, kitöltöttem minden kitölteni valót s mégsem működik a dolog(mivel nappalis diák vagyok, az állam fizeti, eddig én fizettem havonta), most aktuális lett, mert jövő hétfőn lesz egy apró kis műtétem, és elég kellemetlen lesz, hogy ha nem érvényes a TAJ számom.

A hétvégén nekiláttam festegetni, eddig még soha nem jöttem így bele, lehet a tavasz közeledése mozgatja meg bennem a művészt és késztet ilyesmikre. Sajnos ilyenkor fogy el az akvarellpapír meg a tus, de ma beszerzek mindenből, hogy ez ne legyen gond.
Holnap farsang lesz a Zs csoportjában, természetesen zártkörű, szülők nélküli. Néhány szülő örömmel vette volna ha részt vehetne, de az óvónők azt mondták, hogy a gyerekek csak bohóckodnak, ha a szülők is jelen vannak, így inkább nélkülük tartjuk mindig. Kérdem én, nem a bohóckodás, a móka, az óvodai farsang lényege? Remélem nem katonásdit fognak a jelmezekben játszani. Zsófi nyuszika lesz. Tisztában vagyok vele, hogy a fél lánysereg tündér meg hercegnőnek öltözik, de ő a tavaly is ez akart lenni, csak megbetegedett így maradt a vágy. Az alkalomra mi muffinokat viszünk, állatfigurásakat, hú azt is el kell ma készíteni, majd megmutatom.

A tegnap olyan jó volt a gyülekezetben, Isten megújított és felfrissített, úrvacsorai alkalom volt, és nem én voltam a minicsoporttal, így bent lehettem végig. Szeretek nagyon a gyerekekkel foglalkozni, az is egyfajta töltekezős szolgálat, de időnként nagy szükségem van arra, hogy csendben üljek és kapjam az intést, a tanítást, az Igét ilyen formában is. És a kegyelmet, mert nagyon nagyon rá vagyok utalva.

A nagy csend oka

2011-02-01T13:25:00.003+01:00

Sok minden.
Lejárt a vizsgaidőszak és nagyon hálásan gondolok arra hogy sikerült elmenni minden vizsgára. Sikerültek is, a matek csak közepesre, elmehettem volna kijavítani, hogy tartsam a tavalyi színvonalat de úgy maradt. Zsófi lebetegedett, nagyon intenzív hányás-hasmenése volt. Megijesztett, de Isten átsegített a nehéz perceken, én már összecsomagoltam a dolgokat a kórházba... most kezdünk kikecmeregni. Ez a tél nagyon betegeskedősen telt, telik., máskor nem voltunk így lerobbanva. De most Zsófival felváltva vagy együtt mindig van valami egészségügyi problémánk. Efinek persze semmi baja, az ő immunrendszere nagyon fitten van tartva.
Most például annyira köhögök, hogy éjjel nem tudok pihenni, nappal pedig hányok tőle, köhögéscsillapító szerek mellett. De csak elmúlik.

Történtek nagyon nagyon jó dolgok. Például az hogy sikerült leadnom az OTDK-s dolgozatot és az is, hogy ugyanezt a dolgozatot kicsit átdolgozva egy tehetséggondozó pályázat keretén belül kiadja a főiskola ahová járok. Ha valakit érdekel fenn van a neten valahol a dolgozat, majd belinkelem. Ez nem azért van, mert annyira tehetséges vagyok, hogy kiájulnak tőlem, csak mert van egy tanárnőm, aki nagyon rendes, a legjobb pedagógus akivel valaha találkoztam, és ő lát bennem valamit és támogat. Egy meghitt pillanatban azt mondta hogy ő imádkozott értem, vagyis azért, hogy legyen valaki akit érdemes legyen mentorolni, és amikor megismert, akkor tudta, hogy engem Isten küldött. Kicsit meglepődtem ezen, de mindig is tudtam, hogy nem véletlen, hogy nem jött második baba Zsófi után, és így főiskolás lettem, Isten vezetett ebben, és továbbra is kérem, hogy vezessen.

Az óvodával kapcsolatban vannak vívódásaim, harcaim. A Zsófi ovijával. Nagyon sok negatív élményt gyűjtöttünk a félév során. Lehet sokan azt hinnétek, hogy azért mert én másképp látom, mint óvónő, könnyen kritizálok és kiakadok. Valójában nem is szakmai dolgok zavarnak. Egyszerűen egyre inkább azt látjuk, hogy a kislányunkat nem szeretik az óvónők. Ridegen bánnak vele, a többiekkel sem túl melegszívűek, amolyan kiképzőtábor hangulat van folyamatosan. Mosolyogni csak kényszeredetten, gyermeket simogatni, ölbe venni, megérinteni szeretetteljesen én még nem láttam őket a fél év során. Soha nem mondtak semmi pozitívumot Zsófiról, ha érdeklődök akkor megbánom, mert akkor hallgathatom, hogy milyen konok és akaratos, és ....Ami így van, de előfordulhat hogy a módszerükön kellene egy kicsit módosítani és megtalálni az utat hozzá. Zsófi ha ki tud készíteni e gy felnőttet, akkor bekeményít azzal szemben nagyon. És ők csak egy kis elvetemült harcost látnak benne. Azt hiszem nem szeretik. Pedig tudom, hogy lehet őt szeretni, a bölcsiben szerették, pedig ott is ilyen volt, tudták kezelni.. Ha sír nem tudják megvigasztalni, és hagyják egész délelőtt sírni, ah keseregve megyünk akkor nem mennek oda hogy kedvesen behívják, megsimogassák, percekig ácsorog lefele álló szájjal (kilestem).
Most erről csak ennyit, nem akarok jobban belemenni, próbálom őket szeretni, imádkozni értük keresem rég a hozzájuk vezető utat, de csak ridegséget tapasztalok, különösen az egyik óvónő részéről.
Lehet hogy nem itt a Zsófi helye. Pedig ő szereti alapvetően, de nekem szenvedés azt látni, hogy lehetne sokkal jobb, minek maradjunk itt még 3 évig. Szép, jól felszerelt ovi, nagy udvar, játékok, kirakat, és közel van hozzánk, de ha nem tapasztalok változást a légkörben és a Zsófival való bánásmódban azt hiszem szülői kötelességem váltani. És ezúttal olyan helyet keresni, ahol nem bánnak másképpen a hívőkkel. Mert lassan kezdem úgy látni, hogy erre megy ki az ellenszenv. Már első nap közölték Zsófival, hogy itt nem imádkozhat, mert a többiek nem tudnak s zavarja őket. Persze Zsófi csak ennyit mesélt el, de lehettek még ilyen megnyilvánulások, mert Zsófi gyakran énekel keresztyén gyermekdalokat és mond bibliai történeteket, de mostanában azt mondta hogy inkább nem, mert fél elmondani az Éva óvónéninek, hogy a bibliai történetben is volt egy Éva. és elég gyakran fogalmaz így, hogy félek az óvónénit megkérni...

Ha éltetek át hasonlót kérlek írjátok meg. Mit tettetek, vagy mit tettetek volna ha lett volna rá lehetőségetek elvinni onnan?

Néhány kép Zsófi mesés napjairól bölöni mamával és tatával

2011-01-09T21:01:00.003+01:00

Zsófi a nagyszülőkkel

2011-01-01T18:57:00.003+01:00

megjegyzésre reagálva: itt vannak Baján a szüleim nálunk, sokat játszanak Zsófival,a videót Efi készítette, én egész nap pötyögök,és nem élvezhetem ki a társaságukat holnapra készen kell legyen az OTDK-s dolgozatom

Mindenkinek boldog, kegyelemmel megáldott új évet kívánok!

Zsófi az oviban

2010-12-15T22:51:00.002+01:00

Miről is írjak?

2010-12-14T08:40:00.010+01:00

Miről is...hogy ne legyek unalmas. Arról, hogy elkezdődött a vizsgaidőszak? És megint van 16 tárgyam. Ez unalmas.
A hétvégén voltunk Margittán. És nagyon jó volt, még ha csak egy szűk 24 óráról volt is szó, mert Zsófi belázasodása miatt először lemondtuk, majd mégis elmentünk, amikor eltelt egy nap és egészen jól volt s híre hamva sem volt a láznak. Rég nem láttuk Pápai tatáékat és az unokatesókat, Zsófi szerint az "unokáit".

Sajnos csúnya, ijesztő betegség (rosszindulatú tumor) is felütötte a fejét Efi bátyjánál,de imádkozva reménykedünk a mielőbbi gyógyulásban. Jó volt őt is látni, és azt, hogy ő is bizakodó. Szükségük (szükségünk) van az imatámogatásra.

És közben ebben az adventi rohanásban ( vizsgaidőszak, OTDK dolgozat készítése, szereplés..) megpróbálom az adventi várakozás örömét becsempészni a családunk életébe( itt Zsófira gondoltam leginkább, persze mehetne ez sokkal jobban is, de van hogy le kell mondjak a tökéletesről, a nagy elképzelésekről, azért hogy mégiscsak megvalósuljon valami, és ne csak a nagy elképzelések meghiúsulása miatt való frusztráció maradjon, nekem meg a körülöttem lévőknek, akik aztán mindenből kapnak ami bennem zajlik, ha akarom, ha nem.
Ez van, meghatározom a családom érzelmi klímáját.

Járok grafika fakultációra, és pillanatnyilag ez a legélvezetesebb része a főiskolai életemnek.Az a heti három óra ahol szabadjára engedhetem a fantáziámat, és bármit csinálok csak dicséret jár érte. Igen van ilyen hely nálunk a főiskolán:)
A tegnap a fősuli karácsonyi műsorában mondtam verset, amire a felkészülés egyáltalán nem volt nagy élmény( nem tetszett a vers, a tanárnő másképp értelmezte, a tanárnő elég kiszámíthatatlan,hangulata csapongó, hol így hol úgy...) de a tegnap megvolt, elmondtam, és az volt a legjobb benne, hogy Efi és Zsófi is ott lehettek,és a kedvenc tanáraim megismerhették őket. Igazából a Zsófit felismerték egyből, mert ő olyan Zsófi és hasonlít rám. Na meg az hogy több tanárom is megdicsért, és jól esett. És a vizuális tanárnőm még Efinek is megdicsért. Nem vagyok én elszállva magamtól, aki kicsit is ismer, tudja, hogy rám fér egészséges mértékben a bátorítás, megerősítés.
Nagyon örülök, hogy főiskolás lehetek, több nagyszerű embert ismertem meg ott, és még nincs vége.Kicsit magamat is jobban ismergetem, a képességeim határait, lehetőségeit. Talán furulyázni is jól megtanulok( nem szeretek hangszereken játszani), és a matekot sem fogom életem végéig utálni. Minden mást meg általában nagyon szeretek tanulni.
Voltam gyakorlaton a szomszéd faluban Érsekcsanádon. Most nagyon jó helyre kerültem, jó példákat láthattam.Egyik nap Zsófit is elvittem, élvezte rettentően. Kicsit fárasztó volt majdnem három héten keresztül kifacsartan szinte estére érni haza,de megérte. Mindjárt feldobok néhány képet arról amiről írtam ebben az összefoglalóban, és megyek összeszedem a lakást mert nemsokára jön az egyik évfolyamtársam és matekozunk meg festünk, rajzolunk, vagdosunk.
És néhány rajz a grafika fakultációról. Ami úgy zajlik, hogy bemegyünk, ott hever középen néhány tárgy, és nem muszáj azt rajzolnod, hanem ami eszedbe jut ezekkel kapcsolatban, használhatod csak a formájukat, vagy egy egy részletet de lehet semmit is, csak úgy pingálni, firkálni, technikákat, eszközöket keverni. Remélem egyszer majd lesz egy olyan lakásunk, ahol elsz egy kuckóm, sarkom, ahol elvonulhatok ilyesmikkel kikapcsolódni.
Persze itthon Zsófival folytatjuk a kreativkodást , de az már csak neki olyan nagy élvezet, nekem csak az eredmény. Hamarosan felteszem néhány művét.

Majdnem sikerült

2010-11-29T13:49:00.002+01:00

Ez vigasztal, meg ez szomorít el, hogy majdnem...
Már egy félórája kocsikáztam a városban, meg a városon kívül, szépen szabályokat betartva, kivéve azt amikor emelkedőn kettesbe kapcsoltam és lefulladt és sírtam a vizsgabiztos előtt, hogy az izgalom miatt van. De legalább egy kicsit megkönnyebbültem és utána egész jól ment minden...az oldalparkolás is szerintem gyönyörűen sikerült, és egy eltévedt autó a főtéren, amikor már majdnem célban voltam elbizonytalanított és nem adtam elsőbbséget, ugyanis állt egy helyben az autó és jelzett balra, noha balra nem is szabadott menjen, és én nem tudtam hogy mit akar, gondoltam ( vagy nem gondoltam, mert valahol már ünnepeltem magamban a jogsit) hogy akkor én megyek. Nosza rögtön le kellett állnom és vége volt mindennek:( De legalább egy emberséges vizsgabiztos volt. Megdicsért jó pár dologért és nem úgy szálltam ki az autóból mint az előző alkalommal. Meg tudom, hogy sikerülhet, ha most nem is ment...
valószínűleg egy ideig jegelve lesz a téma. Kezdődnek a vizsgák, még a gyakorlatom fele hátravan, és jön a Karácsony, meg a szakdolgozatot is le kell adnom januárig. valószínűleg javamra lesznek ezek a dolgok, és tanít az Úr, alázatra főleg. Egyszer csak megtanulom a leckét és ha ő úgy akarja hogy vezessek, meglesz ez is.

Ma megpróbálom újra.

2010-11-29T10:17:00.002+01:00

Nulla lelkesedéssel, könnyek között és a sikertelenség 99 százalékos tudatával indulok és délben újra vizsgázok a jogsira.
A két hét kihagyás sokat rontott az eddigi teljesítményemen is, de hát nem csak erről szól az életem, közel sem, még ha mostanában csak erről írok csupán.Nem nem szabad többet sírnom már előre felette, mert fájni fog a fejem, de hátha kisírom magam akkor mára és utána már nem fogok.
Kérlek gondoljatok rám újra ha olvassátok, és imádkozzatok értem, hátha csoda történik, mert én ennyire görcsösen, ennyire nulla önbizalommal nem tudok jogsit szerezni. Pedig annyit vezettem, és igen már olyan jól ment, most meg folyton azon gondolkodom, hogy ez nem tartozik rám, semmi keresnivalóm a kormánykeréknél, örüljek, hogy tudok biciklizni és a férjem elvisz autóval ahová csak úgy lehet.
Zsófi a reggel olyan aranyosan bátorított. Mondta hogy anya figyelj jobban,hogy ne rontsd el, és én megnyugtatlak ha akarod...
Az oktatótól is jól esne egy két bátorítás de nem kapok semmit. Vagyis kapok csak nem azt. Szembe sütött a nap és megemlítettem hogy nem látom a jeleket a burkolaton, mert fényárban úszott az egész út. Erre azt mondja: Nem látsz és jogsit akarsz!Meg hogy így meg úgy visszaesett a teljesítményem. Ezeknek az embereknek nem kellene legalább alapfokon egy kis pedagógiát, pszichológiát tanulni??? Vagy csak az emberség és empátia hiánya, hogy nem bír egy két bátorító szót mondani azok után, hogy belőlem él.
Próbálok lehiggadni, imádkozva, Istenre bízva magam belevágni. Ő ismer a legjobban, és ha valóban meg akar óvni valamitől és nem lesz soha jogsim, akkor is békességgel fogadni.

Nem sikerült

2010-11-15T16:43:00.003+01:00

Nem, nem szomorkodok már. Kisírtam magam, tudomásul vettem, hogy eljött a pillanat amikor nem sikerül minden elsőre az életemben. Kezdtem már kicsit perfekcionista lenni vizsga-ügyben...
De nem is a nem sikerült miatt szomorkodtam, hanem amiatt, hogy az izgalom miatt nem sikerült, a kezem lábam reszketése miatt nem tudtam uralni az autót,többször lefullasztottam, aztán amikor már sejtettem, hogy nem lesz ebből semmi a pirosba is belementem(alatta álltam meg), nos eddig a lefullasztást sem csináltam, és még soha nem mentem át piroson. Úgy jöttem el a vizsgáról, hogy nem megyek újra, ezt nem akarom még egyszer átélni. De valószínűleg holnap új nap lesz, és reménykedni kezdek. Na meg kár lenne a sok befektetett energiáért, izgalomért,pénzért. Csak elgondolkozok, hogy vajon nem-e figyelmeztetés az hogy nem sikerült 60 óra forgalmi vezetés után, arra hogy nem nekem való az autóval való közlekedés...

A legközelebbi vizsgalehetőség 2 hét múlva lesz. Szerintetek mit csináljak, hogy ne izguljak?: Előtte nyugodt voltam, imádkozva, békességgel mentem, és ott közben tört rám az izgalom.

Sím-súm, fúj a szél

2010-11-14T23:54:00.001+01:00

Ez az a videó amit én oldalra fordítva vettem fel a fényképezőgéppel...és az én férjem olyan számítógép-guru hogy megfordította, kivágta és igazából ő tette ki a blogra, én csak a reggel vettem észre.

gyönyörű november

2010-11-13T15:59:00.004+01:00

Nagy események

2010-11-10T21:53:00.003+01:00

Mint ahogy az (nem) látszik,nem írok, néha olvasok(csak mert egyszerűen vannak kihagyhatatlan blogok, ahová feltöltődni járok).
Nem is tartom már magam blogolónak, de azért nem lehet ezt az egészet csak úgy itt hagyni, sokkal több ez egy naplónál.
Szóval hiányoztok.
Nagyon mozgalmas és izgalmas számomra most az élet. Nagy események vannak előttem, és mögöttem is néhány.
A hétvégén egy hirtelen ötlettől vezérelve, én aki szeretek mindenre lélekben hetekkel korábban felkészülni elmentem pikk-pakk a férjemmel Prágába egy konferenciára. Nincs egy normális képem az egészről, annyira felkészületlen voltam, hogy erre sem figyeltem igazán. Na meg eléggé elkápráztatott a Hilton Hotel és az ezzel járó minden fényűzés. Azért időnként lelkifurdalásom volt, amiatt hogy az ott elfogyasztott egy darab három decis ásványvíz árából egy éhező család jóllakhatott volna,de azt hiszem ezzel csak amiatt foglalkozok, mert nem vagyok szokva az ilyesmihez, és nem is leszek.
Zsófinak is kirendelődött( bár igencsak nehézkesen) a megfelelő hely, és ő szokásához híven nagyon nagy élvezettel fogadta. Számára is kaland volt valahol máshol lenni. Ha nem ilyen lenne eszembe sem jutna csak úgy lelépni egy hétvégére.
Az igazán nagy események azonban ezután jönnek, Hétfőn végre valahára, közel 60 óra forgalmi vezetés után eljön a vizsga ideje. Kérlek imádkozzatok értem, bizakodó vagyok nagyon, de tudom, hogy könnyen hibázok, és lehetnek nehéz helyzetek, lehet eső, ami szintén nagyon zavar, stb.Fontos lenne hogy sikerüljön, mert az elkövetkező hetekben egyszerűen nincs más időm ilyesmire. Ugyancsak jövő héten mutatok be egy TDK-s dolgozatot a főiskolán, ez lesz majd a szakdolgozatom is. A sok vezetés meg utazgatás meg minden más ügy miatt lassan haladok, alig haladok...de reménykedek benne, hogy menni fog, hogy Isten megáld, mint ahogy eddig tette, csak az idő fogy és nekem is bele kellene adni mindent.
Zsófi köhög, náthás. Nagyon jó lenne neki itthon egy kicsit megerősödni, de csak egy-egy napra tudom kivenni és teáztatni, szeretgetni itthon. Igazából ez nagyon zavar, hogy így van, csak egyszerűen nem tehetek mást, imádkozok, hogy ne legyen olyan beteg, hogy ne vihessem óvodába.
Aztán következik két hét gyakorlat,amit egy közeli faluban fogok elvégezni, és rögtön utána belecsöppenek a vizsgaidőszakba, december közepén pedig már le kell adjam az egész dolgozatot készen, bekötve...és hát Karácsony, készülődés...szóval amióta sulis vagyok olyan más lett a Karácsony, csak egy pihenő a vizsgák között, de ugyanolyan gyönyörű mint mindig, csak már nem tudok úgy készülni rá, ahogy szeretnék, de azért igyekszem, különösen Zsófi miatt.
Nos ezek vannak most velem. Jó volt leírni, elmondani, kibeszélni, mert tudom, hogy lesznek vannak, akik gondolni fognak rám, imáikban is. Kicsit nehéz ez az időszak, de vége lesz, és... valószínűleg lesz valami még nehezebb, amire most készülök fel...

Nos megyek, mert haladni kell. Még valamit elmesélek:
Ma másodszor vertem le Zsófit a biciklivel, egyszer nyár végén a kórház udvarán, ma a kórház bejáratánál. Nagyon megijedtem, mert úgy tűnt hatalmasat koppant a feje a betonon, de csak a gyerekülés volt, s miután megnyugodtam, hogy nincs nagy baj nagyon szégyelltem magam a kapusok előtt, hogy már másodszorra lehettek tanúi annak, hogy felborítom a gyerekem. Hazafelé meg már azon pityeregtem, miközben Zsófi is kitartóan sírt, hogy ezek után, hogy fogok én valaha autót vezetni egyedül s autóban gyereket szállítani. Mert egyszer még megesik, de a gond az, hogy ma még csak el sem tudom mondani, hogy mi történt, arra is csak itthon jöttem rá, hogy én is leestem, tele van horzsolással a tenyerem és alig bírok a jobb hátsómra ülni, gondolom ott már csak azt figyeltem, hogy Zsófival mi történik. Történhetett volna sokkal rosszabbul is, de azt hiszem Valaki csak figyelmeztetésnek szánta, hogy legyek figyelmesebb, sokat járunk biciklivel és nem vagyok elég körültekintő.

Falfestés, csempefestés

2010-10-14T21:47:00.006+02:00

Nahát. El akartam mondani, hogy miféle intézménynek festettem a folyósólyára ezeket a mese-fákat, de olyan hosszú nevük van, hogy csak a végét és az elejét tudom, a vége Szakértői Bizottság. A lényeg az hogy sajátos nevelési igényű meg különféle beteg és problémás gyermekek felmérésével, besorolásával és ezzel járó dolgokkal foglalkoznak. Ott dolgozik Edit barátnőm, és a kis kézmosó sarok az ő irodájában van, amire permanens üvegfestékkel borostyánokat festettem.

Azt hiszem lesznek még ilyesféle mutogatni valók a jövőben.

csak egyszerűen, tényközlő stílusban

2010-10-07T10:04:00.005+02:00

Annyi minden történik, nem jutott idő blogozgatni.
Elkezdődött az iskola. A héten egy pályázatra készítettem egy dolgozatot. Keveset aludtam...de ha semmit sem nyerek, akkor is megérte, mert örömömet leltem benne, fejlődtem és tanultam...ésa tanárnőnek eléggé magasröptű tervei vannak velem kapcsolatban, de ezekről még hallgatok egyelőre. Néha vezetek is, remélem már nem sokáig.
És munkát keresek...telefonálgatás, állásinterjúk, stb. ebből áll. Egyre már nemet kellett mondjak, de csak meg fogom találni a helyem valahol.
Ettől a tanévtől kezdve nappalis lettem. Egyéni tanrenddel persze, de azért ez is egy kis változás. A munkakeresésénél előny, mert adókedvezményekkel jár, nem kell nagyon járulékokat fizetni nappalis diákok után.
Zsófit buzgón óvodába járatom, neki néha elfogy a lelkesedése.De nem panaszkodik.
Az ősz szép.Mint mindig. Csak dombtető nincs ahová kiüljek.
Volt egy nagyon szép hétvégénk Efivel kettesben. Ötödik házassági évfordulónkat ünnepeltük meg, most így. Zsófi kedves barátainknál, a Milánkovics családnál volt, és szintén jól érezte magát. Azt hiszem ebből érdemes lesz szokást csinálni.
Jövő hétre pedig nagyon szép dolgok ígérkeznek, lehet hogy két unokatestvérem is eljön hozzánk, egyszerre:) Noi meg Lídia.
Keresek valami képet is ehhez a bejegyzéshez, olyan száraz mint még soha. Azt hiszem, hogy kimerült a dolgozat írásában az írói vénám.
Jobb is, mert valakinek háztartást is kell vezetni. Megyek leviszem a kukát.

Boldog születésnapot apukám!

2010-09-21T10:22:00.003+02:00

Isten éltessen!
Este legyél telefonközelben, hogy Zsófi is fel tudjon köszönteni.
Várunk Bajára:)

Csodaként élem meg

2010-09-21T10:06:00.005+02:00

Csodaként élem meg, hogy szívesen megyek vezetni és nem feszül görcsbe tőle a gyomrom.
Sőt, szinte várom, mint valami kihívást.
Isten meghallgatta az imáimat és még többet is adott,cseppnyi önbizalmat hozzá, ami lehet még több is lesz. Csak el akartam mondani. M. Adina, Cz. Timi köszönöm, hogy megosztottátok, hogy ti hogyan éltétek meg, nagyon bátorító volt, és igyekszem követni a tanácsaitokat.
Az is csoda, hogy Zsófival már nincsenek gondok az oviban, ugyanis második napon az óvónénik elmesélték, hogy meglehetősen akaratos és engedetlen s minden szabályt szándékosan, kihívóan felrúg és csak velük(felnőttekkel) konfrontálódik. Kicsit rossz volt ezt hallani, igen tudjuk, hogy kemény kis csaj, de napjainkra olyan jól rendeződtek ezek a dolgok, és ez megijesztett. Beszéltünk vele, hogy ugyanúgy legyen engedelmes az óvónénikkel mint velünk és legyenek barátságban. Aztán vártam és tegnap rákérdeztem, hogy mi a helyzet, és kiderült, hogy ez az állapot csak egy napig tartott. És azokban a napokban történetesen nagyon gyakran fájt a pocakja is. De most már minden rendben a pocakkal is, meg az óvónénikkel is. Csak még érzek egy kis bizonytalanságot benne, amikor azt mondja az ajtó előtt megtorpanva, hogy " Anya hiányozni fogsz nekem".
De megyünk tovább, hamarosan kiismeri magát és felszabadultabb lesz.
Ma délután szülőértekezlet, mindketten megyünk( Efi és én) mert ő még nem igazán ismerkedett össze az óvónénikkel sem, egy ideje Szekszárdra jár dolgozni minden nap és még alszunk amikor elmegy, és Zs már itthon van amire hazaér, így nem volt alkalma neki hozni vinni a kislányunkat, de nem is volt még rá szükség. Majd vizsgaidőszakban:)
Ez a hét gazdagnak ígérkezik. Napsütés, őszi kék ég, a tegnap másfél órát biciklizett Zsófi ovi után...én meg loholtam utána. Szülőértekezlet után Edit barátnőmék hívtak meg hozzájuk. csütörtökön a gyülekezetből az asszonyokkal nyújtható fondantozunk (minitortákat díszítünk, ismerkedünk az anyaggal és bemutatom az elkészítését is) meg remélem be tudunk illeszteni egy kisebb kirándulást is a családdal ebben a szép napsütéses időben. Péntek, szombat meg suli, és várom már a csoportársakkal és tanárokkal a találkozást.

Kiegészítés:
Elnéztem az időpontját a vezetésnek, és lekéstem. Pedig olyan lelkes voltam:) legalább van időm bepótolni a tegnap elmaradt edzést.

Gyermek(i)ima

2010-09-20T09:22:00.006+02:00

Mindenki elmondhatja imádságban miért hálás a gyermekbibliaóra végén.
Zsófi:
" Köszönöm Jézus, hogy Saloménak már adtál egy kistestvérkét...köszönöm, hogy nekem is fogsz adni egyet."

Jogosítvány kilátásban

2010-09-16T09:53:00.002+02:00

Nem tudtam írjak-e erről vagy sem, mert úgy érzem, hogy körülöttem mindenkinek elege van a témából (jogosan).
Szóval sok megszakítás után most már kezdek a végéhez közeledni, vagyis a forgalmi vizsgához.
Nem tudom mások, hogy vannak vele, de nekem meglehetősen nehéz a forgalomban vezetni. Egyszerűen úgy ahogy vagyok kevés vagyok én ehhez a feladathoz, és bármennyire is próbálom magam szuggerálni, egyelőre komoly aggályaim vannak azzal kapcsolatban hogy megbízható sofőr lesz belőlem.
Természetesen nagyon sokat fejlődhetnék még, de van ennek az egésznek egy anyagi oldala is,s ha valaki mostanában szerzett jogosítványt tudja miről beszélek.
Szóval, az oktatóm nagyon jó oktató, csak néha elfogy a türelme, hogy természetes jelenségnek tekintse a bénázásokat. Pedig az én esetemben ez csak természetes:) De nem veszem a szívemre. Ő lesz a világ legjobb oktatója, csak legyen jogosítványom, mert azért már őszintén nagyon vágyom rá. Nem fogom hirtelen körbeautókázni a világot, csak úgy fogok örülni, hogy megmutatom mindenkinek, s legalábbe gy hétre elfelejtem az egészet. Aztán utána majd megismerkedek a mi autónkkal, ami nem diesel és nem is olyan nőies, rövidke, mint ez a toyotácska amiben vezetek. De akkor már szó sem lesz vizsgáról , és ha elegem lesz bármikor kiszállhatok:)

Azt mondtam az elején, hogy kevés vagyok ehhez az egészhez, s ez nem fog változni a vizsgáig sem, csak a Teremtőmben bízok, aki ismeri minden gyengémet s mégis értékesnek tart, és aki a forgalmat is tudja egy kicsit a javamra irányítani, sőt a koncentrációs képességeimre is tud hatással lenni. DE ha nem kapom meg elsőre vagy másodikra sem a jogosítványt, azzal is a javamat fogja munkálni. Úgyhogy ma is boldogan megyek vezetni s beleadok mindent amim van, a többi nem rajtam múlik.

Ha valakinek van valamilyen ötlete ami segít a forgalmi vezetésben, vagy a koncentrálásban, vagy a hozzáállásban örömmel fogadom.

Játék

2010-09-14T08:42:00.009+02:00

Emese szólított fel erre a játékra, nem mindig szoktam reagálni az ilyesmikre, de mivel ezt jó volt másnál olvasni, megjött a kedvem leírni, már csak azért is, mert szeretek a férjemről gondolkozni, a kapcsolatunkról merengeni, és mesélni róla. Hamarosan 5 éves házassági évfordulónkat ünnepeljük, és emiatt is témázok már egy ideje magamban meg Vele.

Kérdések:

1. Mi a kedvenc étele a házastársadnak?
2. Mire szeret költeni a társad, ha költő pénze van?
3. Mi a kedvenc időtöltése a társadnak?
4. Mit szerettek együtt csinálni?
5. Mi segíti elő (nálatok) a jó kommunikációt?
6. Hogyan oldjátok meg a konfliktushelyzeteket?
7. Mivel egészítitek ki egymást a házasságban?
8. Milyen gyakran mondjátok egymásnak: "szeretlek"?

Játékszabályok:
1. Válaszolhatsz megjegyzésben vagy a saját blogodon.
2. Válaszolj röviden, lényegre törően és építő módon.
3. Szólíts meg 4 blogbarátot, aki folytassa a játékot.

Válaszok:
1. Nem a túrós puliszka, de lásd a mellékelt képet ha éhes még abba is belekóstol.
Aki közelebbről ismeri tudja hogy az én férjem nagyon szereti az evést, az ízlelést, számára ünnep az étkezés, így ha nem kedvére valót készítek akkor ünneprontó vagyok( ezt már én fűztem hozzá)
Nincs egy kedvenc, de pörköltek nokedlivel bármikor jöhetnek, sült-krumpli, sült csirke, házi pizza, lángos,mézes-krémes, rákóczi túrós...
2.Mire költ a legszívesebben? Számítógépes kütyükre és nasira.
3. Filmnézés velem(vagy nélkülem), kosarazás, kirándulni, vagyis kiránduláson sütni ezt azt.
4. Filmet nézni, én beszélgetni, neki beszélgetés közben jön meg a kedve a hozzá ennek ellenére sokszor kezdeményezi amit igazán értékelek, főzni együtt magunknak, vagy vendégeknek.
5. A kommunikációt igénylő helyzetek, konfliktusok, vagy egy jó film, Zsófi, mert róla mindig van mit beszélni ( ő zavaró tényező is szokott lenni), a csend, szabadnap:)
6. Konfliktushelyzetek... mostanában szókimondóbban(részemről), ami nem feltétlenül negatívum, Efi szerint fejlődés, a házasságunk első évében nem is igazán voltak konfliktusaink, mert én nem voltam hajlandó konfrontálódni, Efi meg szenvedett az én túlzott jóságomtól. Mostanában meg időnként szándékosan provokálok ki konfliktusokat, csakis építő céllal, hogy ne legyenek eltemetve a problémák. Igyekszünk úgy oldani meg, hogy senki ne érezze úgy hogy veszített , és ez általában sikerül is. Beszélgetés elengedhetetlen, részemről egy ideig kellett a sírva összeborulás is, mert úgy éreztem befejezettnek. Mostanában ritkább ez az utolsó jelenet.
7. Nagyon sok mindenben kiegészítői vagyunk egymásnak.
Ő okos én érzelmes (ezt félig viccnek szántam). Először azt akartam írni, hogy én szép, de ezt csak ő mondja rólam.
Efi szereti a számok, száraz tények gyakorlatias dolgok világát, én nem vagyok ennyire földön-járó, és eléggé nehezen működnének a dolgok az ő gyakorlatiassága, objektivitása nélkül. Ő a zenét szereti én a kézművességet, irodalmat, ebben is kiegészítjük egymást. (pl a Zsófi nevelésében, de amíg óvónőként dolgoztam nagyon sokszor besegített nekem ünnepségek zenei részénél). Előrelátóbb, megfontoltabb mint én, és a hívő életben is mindig új perspektívát nyújtanak a meglátásai( érdemes kérdeznem tőle). De az érzelmek, bensőséges kapcsolatok világában időként rászorul egy kis eligazításra.
8. Én többször mondom azt hiszem, ő mindig csak a "tökéletes pillanatban". Nem gondolom, hogy ennek a mennyisége bármit is jelentene nálunk, mindketten inkább más csatornákon értjük( érezzük) jobban a szeretetet.

Nem tudom ki az aki még nem kapott felszólítást a játékra,ezért nem irányítom senkiknek, de aki még nem játszott vegye, vigye, írjon , nem bánja meg.

csak a mai napról

2010-09-13T22:11:00.003+02:00

Készül a képes beszámoló a nyárról, de most csak a mai napról szeretnék néhány mondatot megosztani.
Zsófi magabiztossága, határozottsága egyenesen lenyűgöz, amikor megálltunk az óvoda előtt a biciklivel, így szólt:
Anya most már mehetsz is, megyek egyedül tovább.
Nem hiszem megtalálta volna a csoportját(még nekem sem olyan egyszerű), de a bátorsága megvolt hozzá. Egy röpke puszi és vissza sem nézett rám, úgyhogy nem is lábatlankodtam tovább.
Azzal is meglepett hogy nem kellett kérdezősködnöm, mint régebb a bölcsiről, csak úgy mesélte az élményeit. Hogy mit evett evett, és nem fájt a hasa. Hogy kikkel és hol és mit játszott, hogy kézen fogva mentek a folyosón a gyerekekkel, és hogy valaki igazi sünit hozott és mind megcsodálták s a kis kezével mutatta, hogy körbe-körbe álltak. A süninek egész részletes sztorija volt.
Mivel itthon egész nap énekel, rákérdeztem, hogy énekeltél-e az oviban? Erre boldogan elmondta, hogy elénekelte az óvónénikneka "Ki vagyok én"-t, és Gyermekek jöjjetek s hasonlóakat. A fonyódi tábor óta a fiataloknak felnőtteknek való keresztyén dalok vannak a listáján elsősorban, még akkor is ha igen nehezére esik kiénekelni némelyiket, és a tartalmuk magyarázatát is kicsikarja belőlünk. Gondolom magyarázhatott is ezt azt mellé az óvónéniknek, és amikor erre rájöttem kezdtem érteni, hogy miért mértek olyan szigorúan végig amikor Zsófi után mentem.
Úgy tűnik csepp kis háromévesem besegít a bizonyságtételbe. Nagyon szeretnék ebben hasonlítani rá. Remélem azért nem fogja kellemetlen helyzetbe hozni az óvó-, dadus-néniket a kérdéseivel.
Hazafelé szedtünk gesztenyét és készítettem képeket, hogy legyen megörökítve az első ovis napja, ha nem is az óvodában.

Kisóvodás, kisóvodás az én nevem

2010-09-12T21:34:00.004+02:00

Üdvözlet mindenkinek aki betéved ebbe az agyonhanyagolt, mellőzött blogba. Egy elrepült nyár után itt vagyok újra. Nagyon sok minden belefért ebbe a nyárba, szerettem volna még többet, de volt ami volt, és a többi majd máskor. Nekem Zsófi miatt kimerítő, de Zsófinak élmény volt a táborozás Fonyódon. Nagyon jó volt Nagybányán Rebiéknél, gyönyörű helyre vittek el. Otthon, Bölönben jó volt a családommal lenni, része lenni a pörgésnek ami ott van, és nagyon értékelni a nyugodt kis életünket itthon. Gyorsan teltek a napok Grétiékkel voltunk sokat, bár Salomé és Zsófi kapcsolata nem volt felhőtlen, mi jókat beszélgettünk, és babázhattam időnként Debórával, aminek az lett a következménye, hogy nagyon megszerettem a kis tündérkét és újra felébredt bennem a kisbaba utáni vágyakozás. Zsófi is a szívébe zárta, a karjába meg annyiszor amennyiszer engedtük. Kijelentette hogy neki is kell kistestvér, legyen a neve Debóra és ugyanilyen legyen.
Képből olyan sok van, hogy azért várat magára a feltöltés, mert át kell menteni egyik gépről a másikra, át kell nézni, ki kell selejtezni. De már nekiláttam.

Mivel csak egy hetecskéje verődtünk haza helyrerázódással és ovis készülődéssel teltek el a napjaink, ugyanis holnap lesz a nagy nap. Zsófi első napja az óvodában.
Természetesen nagyon várja és nagyon lelkes, a múlt héten könyörgött hogy már menjünk, ha nem is az óvodába, de legalább a bölcsibe "látogatóba", mert nekik is el szeretné énekelni az új énekeket amiket a balatoni táborban tanult.
Ma este fürdés közben is kész lett volna azonnal indulni az óvodába, s ha már nem mehet rázendített, hogy akkor mi ketten menjünk a mennyekbe, mert szeretné látni Jézust.( mielőtt bárki azt hinné, hogy hetekig be vagyunk zárkózva elmondom, hogy ma is kétszer voltunk közösségben, gyülekezetünkben)

Remélem hogy jól fogja érezni magát az óvodában, és nem csalódik, az óvónénik következeteseknek, jó párnak ígérkeznek,tapasztaltak. Bízom benne, hogy megteremtik azt a légkört amiben boldogan játszadozhatnak és játszva tanulhatnak ezek az apróságok.
Oviban csak délig lesz holnap, utána benézünk a doktornéninkhez, hogy elmondjuk, hogy Zsófi sokat fájlalja a pocakját, amit eddig nem hangoztatott, és ilyenkor valóban fáj neki, nem az a nyafogós fajta leánygyermek. És a ma reggeli félórás feszengés kezdett komolyan aggasztani.
Ha valakinek van ötlete , tapasztalata ezzel kapcsolatban, hogy más tünetek nélkül kisgyerekek miért szokták fájatni a hasikájukat, várom, de remélem a gyerekorvosnak lesznek ötletei.

Mindenkinek áldott szép hetet.

Ui:
Bölöniek úgy hiányoztok.
Böbis remélem már nem neheztelsz amiatt hogy nem mentünk fel ebédelni akkor vasárnap az erdőre. Lídia legyél ügyes a vizsgákon, Isten veled van, köszönöm a beszélgetéseket.
Afró (ha esetleg olvasol), örülök, hogy jobban megismerhettelek.
Dédik Zsófi rengeteget mesél rólatok, pontosan tudja hogy kinek milyen színű virágok voltak az udvarán.
Tata(apukám) Zsófi ma gyerekfoglalkozáson az állatokat nem úgy nevezte meg mint az itteni gyerekek...vajon miért. Csak kuncogtak, hogy disznót mond malac helyett. Pontosan tudja hány malacka született és hány disznó volt s melyik lett levágva s micsoda mit eszik.
Mama(anyukám) téged minden nap vár ide, nagyon hiányzol neki, és nekem is. Bárcsak többet beszélhettünk volna. De hátha lesz majd úgy is, hogy leülhetsz néha csak beszélgetni s megpihenni.

Tortáztam

2010-07-26T10:28:00.000+02:00

Megtekinthetitek itt.

Szülőfalumban

2010-07-21T23:05:00.006+02:00

Szomorú dolgok történtek az elmúlt időben. Többször is gondoltam rá, hogy írni kellene róla, de még bennem sem csapódott le minden, és többnyire az élet szép oldala az, amiről azonnal pötyögök.
De ez nem jön csak úgy. Azért vettem rá magam, mert a nővérem is írt pár sort az eseményekről, és nem szeretném, ha bárki is azt hinné, hogy engem hidegen hagy.

Néhány napja másodszor tört rá a falura hihetetlen erejű víz . A kertek mögött végighúzódó ártatlan kis patakocska
olyan mennyiségű vizet zúdított az udvarokra hogy több mint kétszáz háznál és udvarban, gazdaságban okozott jelentős károkat. Az önkormányzat épületéből el kell költöznie a hivatalnak, mert annyira megrongálódott.
A legszomorúbb az, hogy egy kedves ismerősünk, szüleim korosztályából, tragikusan meghalt az árvíz során. A lelkem tele van gyásszal, és részvéttel gondolok a családjára, akik tehetetlenül kellett végignézzék reménytelen harcát a természet erejével szemben.

Tudom, hogy családtagjaim körében is sokan veszítettek értékeket ( öcsém építkezési kellékeit , anyagait is elmosta a víz), és elveszítették azt a tudatot, hogy az otthonuk egy biztonságos, védelmet nyújtó erőd, ahová csak úgy nem hatol be senki és semmi( Erzsikéék), de Ilonka néni hiánya különösen a családja számára felmérhetetlen és pótolhatatlan.
Halála körülményei pedig nagyban kitolják a belenyugvás, elfogadás idejét a szerettei körében, de azért imádkozom, hogy békességre, vigasztalásra leljenek mielőbb.

Néhány hét múlva én is ott leszek a családommal Bölönben, terveink szerint elég sok ideig.
Néhány nappal az árvíz előtt Bartha nagymamám is kórházba került, ami szintén nem hagyott hidegen, pénteken eltávolítják egy műtét során az epeköveit, remélem ezzel megoldódik az a probléma ami miatt sürgősen kórházba kellett szállítani egy ijesztő rosszullét után.

Gondolom nem csak bennem tudatosult újra, hogy az életünk-halálunk dolgait nem tudjuk teljesen az irányításunk alá vonni. Még csak megmagyarázni sem tudjuk, hogy mi okból, mi céllal történnek a dolgok. Számomra jó ezzel Istenhez menekülni, mert ott lecsendesedik a lelkem.
Nem hiszem, hogy bárhol máshol ilyen béke lenne, akkor is ha tombol a vihar.

És miközben ezt teszem nagyon nagyon kezdenek hiányozni a távolabbi szeretteim, akiknek egyre ritkábban mondom és mutatom ki, hogy szeretem őket és nélkülük nem léteznék, s nem lennék az sem aki vagyok s nem válhatnék azzá akivé válhatok.

Itt az ideje hazamenni.

Nyári tervek

2010-07-05T09:11:00.004+02:00

Igazi nyár, vakáció van nálunk, csak a családfőre nem érvényes ez, ezért minden reggel együtt-érezve bocsájtjuk el a munkahelyére. Ami nyáron a nyaralások(kevés dolgozó létszám) miatt szintén igazán pörgős és kemény hely, de mellette állunk így kibírja.

Tervezzük, készülünk a közös nyaralásra. Ami egy hét Balatoni táborozás lesz, ahol Efi a zenészcsapattal gondoskodnak a csend hiányáról. Mi meg Zsófival egyszerű fogyasztók leszünk. A tábor Fonyódon lesz, Baptista-Nagytábor néven, nyitott a fiatal házasok és fiatal családosok felé, a délelőtti alkalmak alatt gyerekfoglalkoztatás lesz, hogy az anyukák is feltöltődjenek. És természetes csobbanunk majd amennyit csak lehet a Balatonban. Még mindig lehet jelentkezni, ha valakit érdekel.

Majd utána egy hét utazgatás a családjainkhoz. Felmerült az is, hogy Zsófival maradunk egy kicsit többet Bölönben, az évek során egyre kevésbé van honvágyam, de honvágy és hasonló érzések nélkül tudom hogy szükségem van arra a tájra, egy kicsit több otthonlétre,a nagy családomra a maga erősségeivel és nehézségeivel hogy újra meg újra magamra-leljek. Csakhogy ez problémásan kivitelezhető, ugyanis éppen arra az időre jönnek család-látogatni az óvónők, de azt csak le lehet valahogy beszélni és kivételesen szeptemberben tartani meg...és kitudja még mi minden akadhat( a suliban is lesznek abban az időszakban intézni valók, na de van telefon, van internet, meg Efi itt lenne, és besegítene), meg a héten a városi vezetést is elkezdem, jó lenne idén megszerezni a jogosítványt, de úgy érzem lesz abból még tavasz is. Lassan, de biztosan.
éppen abban az időszakban lesz táborozás Bölönben is, és hú de szívesen lennék ott.
Na de erre még kell néhányat aludjunk. Efi beleegyezett már, és olyan jó, hogy ebben is megértjük egymást, és tudunk szabadságot adni egymásnak. Bár néhány nap múlva őrülten hiányozni kezd, és bevallotta hogy ő is így van ezzel)... De ez a nyár most nagy lehetőség, lehet soha többé nem lesz már ilyen. És nem utolsósorban a nagyszülők is örülnének annak hogy jobban megismerhetik a kis Zsófit, egyedül pedig még nem szívesen engedem el ilyen messzire, pár év múlva természetesen majd magában is nyaralhat mamánál és tatánál, és fonódhatnak szövődhetnek a barátságok az unokatestvérkék között a nagy közös nyaralásokon.Olyan távolinak tűnik, pedig minden nap rádöbbenek, hogy már kész kis kompakt személyiség, és nem kisbaba, akit becézgetni, dédelgetni kell. Vegyes érzelmeket okoz mindez.
Csak úgy kúsznak a napok, próbálom megragadni őket, szeretnék alkotni sokat, remélem összejön.
Lassan egy hete minden reggel korán kelek és mielőtt felébrednének a többiek futok egy kiadósat. És ez egy nagyon jó kezdet, csak kitartás kell hozzá. Nagyon jól érzem magam a koránkeléstől, a reggeli felfrissüléstől, csak ne bámulnának annyira a kórházi dolgozók,legalább 3 perc amíg átfutok az udvaron, visszafelé már gyaloglok, persze kiporosodott arccal, és rám égnek a tekintetek. Annyira nem bírom, de próbálok ne venni tudomást az egészről. Az egyik kapus őr, akit olyan jópofának tartottam eddig, először amikor meglátott szaladni azt mondta, hogy egyek kevesebbet és akkor hatékonyabb lesz. Megváltozott a véleményem róla. Először is szerintem nem nézek ki kövérnek az 55 kilómmal ,hogy egyértelmű legyen hogy azért futok, és elsősorban nem a fogyásért futok, azt meg tudom csak étrendváltoztatással is oldani, egyszerűen egészségesebb, teherbíróbb, fittebb szeretnék lenni, és tessék kövérnek bélyegeznek, mert elindultam kocogni. Bölönben igaz még jobban megnéztek, de eszükbe sem jutott azt hinni hogy fogyni akarok, meg voltak győződve hogy valami versenyre készülök, és ezt a hozzáállást könnyebb volt elfogadni.

Ez ilyen hosszúra sikeredett?

Mindenkinek további szép napot és szép nyarat kívánok.

Szülinapjaink sokadik felvonása, most itthon

2010-06-29T08:37:00.003+02:00

Sajnos a kajákat elfelejtettem lefényképezni, pedig jól néztek ki. Férjem egyik kollégája szerint itt mindig kaja-orgia van. Nos jól esnek az ilyen elismerő szavak, a torták is nagyon ütősek voltak a vendégeink szerint.

Zsófi és a "poci" (foci)

2010-06-25T08:47:00.006+02:00

Zsófi lelkesen nézi Efivel délutánonként a focit, és nagy eszmecserék történnek ilyenkor, mert Zsófi igazi nő módjára foci közben is folyton dumál, kérdez.
Efi próbálja bevezetni a foci szabályaiba. Fültanúja lehettem miközben az előszobában ténykedtem az alábbi beszélgetésnek:
Efi: Tudod Zsófi a fociban nem szabad kézzel nyúlni a labdához, csak lábbal, vagy ha úgy sikerül fejjel.
Csend....
Zsófi felkiállt: Apa az a bácsi ott, az odanyúlt, megfogta és eldobta!!!!
Efi: Az a kapus. Neki szabad, ő ki kell védje, hogy ne dobják be a kapuba.
Zsófi: Jó.
Csend....
Zsófi:Apa én szabad kézzel nyúljak a labdához?
Efi: Igen, persze, te nyúlhatsz, a labdával nem csak focizni lehet, sok más játék van.
Zsófi: Apa én szoktam pocizni?????
És te szoktál apa pocizni:? Sokszor szoktál?

Azóta pedig ha megunják a pocinézést átmennek a Zsófi szobájába és pociznak.

Az én férjem pedig nagyon büszke, hogy az ő lánya érdeklődik a foci iránt (engem nem hoz kicsit se lázba), és hogy nehogy túl sokáig örvendezzen ezen, megnyugtattam, hogy egy 3 évest az égvilágán minden érdekel, és ne fűzzön nagy reményeket a focival kapcsolatban Zsófihoz.

+ egy Zsófiduma

Az előbb elszaladt hajgumiért , mert belógott a haja a szemébe és ezt észlelte magától. Jön a hajgumival, s kicsit szomorú képet vág, kérdem tőle, mia baj, nem találtál hajgumit?
Zsófi: De, csak sajnos megütöttem a kicsi lábacskámat a küszöbbe. De látod, nem sírok, mert apa azt mondta, hogy nem kell minden apróságért nyafogni, mert meggyógyul.
:) Ennek igazán örültem, mert mostanában(amióta vakáció van) igencsak sok a nyafogás, bőgés, hisztizés, és kesergés , megsértődés minden apróságon.

Zsófiról, óvodáról

2010-06-18T11:03:00.005+02:00

Az én kis 3 évesem ma van utoljára a bölcsiben (még nyáron benézünk de valószínűleg csak egy kis játékra(bár meglátjuk mennyire esik nehezére hetekig itthon lenni játszótársak nélkül).

A tegnap megtörtént az első szülőértekezlet az óvodában. Abba a csoportba került ahová kértük. Két idősebb óvónénije lesz. Egy nagyon lányos csoport alakult ki 18 lánnyal és 8 fiúval. Hogy ez előny, vagy hátrány majd kiderül.
A bölcsődei csoportjából ott lesz két gyerek, és ennek örülök, a gyülekezetünkből is egy kislány, Emma, aminek még jobban örülök(legalább van akivel nonverbálisan kommunikálni szülőértekezleteken, na meg nem csak ezért)

A szülőértekezlet olyan volt amilyenre számítottam annak érdekében, hogy nehogy csalódjak.
Az én fejemben a szülőértekezlet az óvodában valami egészen más, inkább találkozás, együttlét, ez tényleg szülőértekezlet volt, célszerű, rideg, személytelen, letudós.
Lesz családlátogatás is, de biztosítottak róla, hogy fél óránál többet nem tudnak maradni.
A vezető óvónő felsorolt kb. 30 dolgot hogy mit nem szabad, meg mi nincs, amiből a legjobban őszintén az maradt meg amikor 5 percig ecsetelte hogy bírói végzés kell, ha vállnak a szülők és nem akarja az anyuka hogy elvigye az apuka, úgy tűnik ez egy mindig aktuális probléma, de számomra morbid volt ezt hallgatni az első szülőértekezleten .

Aztán jöttek az óvónénik. Nem mutatkoztak be, nem mondtak két szót magukról, most sem tudom, hogy melyik a Magdi néni is melyik a másik...de majd rá kell jönnöm, muszáj lesz.
Az év végi fásultság, fáradtság jelei tükröződtek rajtuk. Megértem őket. Nem tudtam meg semmi olyasmit amit ne tudtam volna. Talán annyit hogy kell fehér-fekete ünneplőruha, meg a tornacipő mindenképp fűzős legyen, meg hogy a zoknira is rajzoljuk rá a jelet, meg mindenre ami a gyereké. Rá fogjuk(, 5 évig voltam óvónő,. sosem éreztem ennek feltétlen szükségét), de valószínűleg praktikus.)

Ja, és a jelek. A bölcsiseknek ha volt olyan, maradt a régi a folyamatosság érdekében, úgyhogy Zsófinak itt is almája lesz. Azt az alig leplezett buzgóságot ahogy az anyukák síkba szálltak a favorit jelekért, alig bírtam ki nevetés nélkül. Persze alig ismerjük egymást, visszafogottan viselkedünk, de a pillangóért azért érdemes volt gyilkos pillantásokat vetni, mert egy pillangó jel örökre meghatározza a gyerekünk életét, legalábbis az óvodait. Tudom, tudom, hogy minden gyereknek van kedvence, meg minden, de ezek a jelek így előre megvannak, nem lenne egyszerűbb egyszerűen elfogadni, és örülni annak ami éppen jut, és ezzel is rugalmasságra, nyitottságra, elégedettségre nevelni a gyermekünket és engedni hogy megszeressen valami mást is mint a katicabogár meg a pillangó.
Én is szeretem a gyerekemet, de nem vagyok hajlandó még ebben a dologban sem kipárnázni az előtte álló utat, és őszintén nem is tudom, hogy ő minek örült volna a legjobban, talán mert igyekszem úgy nevelni, hogy ne legyen se pillangó-mániás, se szívecske, se virág, se rózsaszín-őrült. De bevallom nektek, hogy az utolsó az ami nem megy, mert ha láttátok a videót a rózsaszín a kedvence. Bár egyik nap azzal jött haza, hogy egy kicsit a barna is a kedvence, mert Jolikának(gondozónéni) az a kedvence.
Kérdem másnap a Jolikát. Tényleg a barna a kedvenc színed? Erre azt mondja, hogy bár nem tudatosult benne, mostanában azt szereti és sok barna ruhadarabot hord, de ő ezt nem mondta Zsófinak.
A szülőértekezletből indultam ki...a szülőértekezlet milyensége ellenére, még mindig úgy gondolom, hogy jó helyre kerül a mi Zsófink, barátságos, gyermekközpontú, szép, viszonylag jól felszerelt óvoda, kiegyensúlyozott óvónénikkel, és reméljük, hogy ide is zökkenőmentesen beszokik, mint a bölcsődébe. A gyerekek közül ugye keveset ismerek, de néhány kivételt leszámítva mindegyik szülő nagyon szimpatikus volt, és remélem lesz lehetőség kicsit jobban megismerni egymást. A gyerekeik is édesek lehetnek.

van néhány összegyűjtött zsófiszövegelésem, de azzal majd máskor szolgálok. Most megyek még le kell adnom néhány kézimunkát és azt befejezem.

Ma van a szülinapom!!!

2010-06-16T13:35:00.002+02:00

És ma volt az utolsó vizsgám. Nagyon jól sikerült ez a félév, de fáradt vagyok az örömujjongáshoz, hála van bennem hogy vége és az Úr megáldott, velem volt , sikert adott.

Kezdődhet a vakáció!

Végre kitakaríthatom a lakást, a teraszt...és annyit lehetek Zsófival,míg megunja.

Képek a hétvégéről

2010-06-14T21:31:00.005+02:00

Események

2010-06-14T08:02:00.002+02:00

Voltunk a hétvégén Margittán,ballagáson, babanézőben csak ne lett volna olyan nagy meleg, és ne izgultam volna pszicho miatt, így nehéz volt elengedni magam és örülni mindennek, de tette helyettem Zsófia, aki nagyon örült hogy találkozhat az unokatestvéreivel, Saloméval sokat játszottak, fürödöztek, szaladgáltak...jó volt nézni. Debóra tündéri kis csöppség, a szívünkbe zártuk. Zsófi az ölébe is vehette, volt öröm.

És a tegnap este megszületett Timi unokatesómék negyedik csemetéje, Natánáel is. velük együtt örülünk, hogy nem kell ebben a hőségben tovább várakoznia, hála az Úrnak minden nagyon jól ment, de majd biztos be fog részletesen számolni ha hazamennek a blogján.

Légkondi nélkül nagyon nehéz lenne ilyen melegben utazni, de vannak mellékhatásai is a dolognak, jelenleg torokfájás, fülfájás.
És most nekiláthatok készülni a holnapi vizsgára, a hétvégén is igyekeztem pszichológiázni, inkább éjjel, meg az úton...

Zsófi köhög,. és tele van a meleg miatt kiütésekkel, a kis arca is, de remélem kihúzza szerdáig, akkorra már vége lesz a vizsgáknak, és maradhat itthon.
sajnos a fáktól védett lakásunk sem ígérkezik ideálisnak ebben a hőségben, a tavaly nyáron nem éreztük itt meg a kánikulát, úgyhogy be kell szerezzünk egy ventilátort, hogy kibírjuk. Szerintetek ilyen meleg lesz egész nyáron?

Elég a panaszkodásból. Jó hogy nem esik az eső...sokan örülnek most ennek az erős napsütésnek, bár egy kis szél jól jönne hozzá. hogy felszárítsa az elárasztott területeket..de biztos lesz az is.

Furcsa ötös:)

2010-06-09T23:43:00.003+02:00

Ma filozófiából megint ledöbbentett a dolgok alakulása.
egész éjjel összesen másfél órát aludtam, több mint egy hete készülök erre a vizsgára, és olyan tételt húztam ki, amit úgy éreztem már startból, hogy tudom, ezért nem fektettem rá nayg hangsúlyt. Kant, az megy és kész, majd utánaolvasok...és nem nagyon olvastam se utána, se semmi, és mégis azt húztam ki. Minden másról regényt tudtam volna írni, de ennek még a csonkja is nehezebben jutott eszembe, így ott ültem a terembe és amikor a vizsgázók nem tudták a tanárnő meg kérdően nézett a többiekre(ránk, hogy tudjuk-e én mondtam), és amikor sorra kerültem már meg lehetett győződve arról, hogy készültem a vizsgára és nagyvonalúan elnézte hogy nem jutott eszembe éppen minden, de a filozófiában úgysem ez a lényeg, hanem hogy van-e lényeg vagy nincs lényeg és mindenféle más.
Miután megmondta hogy ötöst ad olyan jól elbeszélgettünk, hogy elfelejtette beírni az indexbe, most mehetek üldözhetem az ötösömet hogy bekerüljön.

Szóval valahogy így volt emberi szemmel,de tudom hogy ennél sokkal több is történt ott, és legyen Istené a dicsőség ezért az eredményért is( ma tudtommal csak két diák kapott ott ötöst, az egyik én voltam, többnyire kettessel, hármassal távoztak a vizsgázók).

Holnap megint vizsgázok, ez érdekes lesz, mert a tanárnőt körülbelül 1 percig láttam egyetlen alkalommal, nem volt konzultáció, és csak annyit tudok, hogy ragaszkodik hozzá, hogy tegeződjünk:)

Mentem, ma jó lenne aludni is.
Mert megyünk holnap Margittára és ott éjjelente pszichológiát tanulok.

És akkor a szülinap a bölcsiben

2010-06-07T23:14:00.005+02:00

A képek fordított sorrendben lettek feldobálva. Bocsánat.
Az öltözete tudom nagyon gázos, a reggel ráadott blúznak kellett volna maradnia alul, de sok minden történik délig még egy háromévessel is, bár az a gyanúm, hogy ő akarta átcserélni azt is, és így lett ez a szörnyű lila-sárga páros, na meg ha az apák viszik a szülinapi felszerelést mindenestől és beszélik meg ezeket a dolgokat nem hiszem hogy bőbeszédűek és hasonló jelentőséget tulajdonítanak mindennek mint mi.
Tulajdonképpen én sem csinálok nagy ügyet belőle.
Nagyon hálás vagyok hogy vannak képeim, igazán jó így bekukkantani a bölcsődei életbe. Kissé komolynak tűnik a legtöbb képen(ennél több is van), de szerintem ez csak azért van, mert nagyon töri a fejét, vagy fáradt... A csoporttársak sokkal lelkesebbek...

Az a bizonyos rózsaszín torta

2010-06-07T10:07:00.005+02:00

Még került a reggel két pillangó is a tetejére. Ezt fogják ma kelkáposzta főzelék után( vagy helyett:P) megenni a bölcsiben.
Ez a második fondant-os próbálkozásom, és úgy érzem sokat haladtam kezdem kiismerni ezt az anyagot és a készítésénél is elolvastam nem csak az elejét...és segítséget si kaptam Kiskuktától, akinek igazán a csodálója vagyok.
Zsófi is elégedett volt, mert mindenképp szeretett volna zöldet is rá, mert egy kicsit az is a kedvence, meg a virágok és a napocska is bejön neki.
Ma ő választotta ki, hogy mit vesz fel, egy virágos ingecskét, a választását pedig megindokolta azzal, hogy a tortán is virágok vannak. Igazi hölgy kérem ez a lány. Még néhány nap és hároméves lesz. Akkor már Margittán leszünk. Csak az bánt hogy nem tudom ezen a héten letudni a pszichológia vizsgát, így a hétvégén Margittán éjszakánként azzal fogok foglalkozni. Szerettem volna úgy menni, hogy már leadtam az indexet. De azért van a vizsgaidőszak , hogy egész hosszúságában kihasználjuk, és nem akarok úgy járni, mint otthona falumban az egyik ember, aki úgy tartotta, hogy ő a falu első gazdálkodója, mert minden ősszel ő szedi ki leghamarabb a pityókát a földből.

A tortát lefényképeztem a pillangókkal is, de elvittük a fényképezőgépet a bölcsibe, úgyhogy délután lesznek bölcsis képek is, remélem.

Produkció

2010-06-03T21:39:00.006+02:00

Filozófia, pszichológia és más

2010-05-31T11:17:00.003+02:00

ezeknek van ez a hét szentelve, a filozófia az egyik legkeményebb vizsga, a tanárnőt elsősorban nem az érdekli, hogy a kihúzott tételből mit tudsz, hanem, hogy egyáltalán mit tudsz a világról földrajzból, történelemből, vallástörténelemből és a többiekből, úgyhogy puskázásból élőknek ez egy nehéz vizsga, és másoknak is.

Múlt félévben jól ment, de hogy mi lesz most....tanulok és kiderül.

A pszichológia meg egyike a kedvenc tantárgyaimnak, azzal rengeteg időt el tudok tölteni,talán túl sokat is, de pont ezért nem szabad elbíznom magam, ebben a félévben személyiségpszichológiából lesz a vizsga, egy hatalmas nagy könyv,több kisebb, Freud Zsiga, Carl Joung, Csíkszentmihályi Mihály( viccesek voltak a szülei), és a többiek elméletei meg mindenféle más finomság, amiről nem csak tudni kell, hanem jó részletesen el is kell tudni majd mondani, mert szóbeli lesz, és a tanárnőnk olyan nyugodt, ráérős...(.bár még nem szóbeliztem nála.)

Amúgy az egyik módszerem az ilyen jellegű tárgyak tanulásánál , hogy a különböző elméleteket és mindenféle gondolatot keresztyénként mérlegelek, bibliai ismereteim alapján osztályozom és rendezem az agyamban, egyrészt azért hogy ne tudjon semmi megszédíteni, másrészt hasznos konklúziókat szoktam levonni ilyenkor, és szerintem, ez egy nagyon jó módszer az ilyen jellegű dolgok tanulására, mert magolni nem tudok, így meg kötöm, rendzserezem, és remélem nem lesz nehéz előhívni majd a vizsgán sem.
És most ideje gyakorlatba ültetni ezeket a dolgokat.

Mentem is!!!

Várkastély

2010-05-28T08:22:00.006+02:00

Mivel ma Zsófi végre rászabadulhatott a várkastélyra és annak minden gondos munkával elkészített darabjára lefényképeztem, mert a tanárnőm is fényképeket kért róla, meg itt is megígértem, hogy megmutatom. A vár gyógyszeres dobozokból készült(Efi hozta az osztályról a sok üres dobozt) csírizzel és háztartási csomagolóval van bevonva, vannak papírmasé darabok is( a kupolák), minden apróság só-liszt gyurma, itt ott természetes anyagokkal, meg volt szabva hogy mit lehet használni.

Gyermeknap a bölcsiben

2010-05-27T11:30:00.002+02:00

A kis pillangó nem látta a pillangót az arcán hiába magyaráztuk, hogy hogyan is nézze.
Nagyon jó kis gyereknapot szerveztek, olyan sokat készültek rá a gondozónők és a személyzet többi tagjai, volt mindenféle kézműveskedés, arcfestés, zene, és annyi vattacukrot ehettek ingyen amennyit akartak:) Zsófi csak egy kicsi katicát volt hajlandó barkácsolni gyufás skatulyából, pedig legalább 8féle lehetőség volt.
Azt mondta a gondozónénije, hogy ne aggódjak, biztos ez neki nem olyan nagy dolog, mert otthon mindig tevékenykedünk. Jól esett, hogy ezt mondta.
Zsófi azt szerette volna hogy engedjük szabadon, ne kövessük mindenhová, csakhogy nagyon sok ember volt, meg azért voltunk ott, hogy vele legyünk, furcsálltam ezt az igényét de hagytuk ellenni s nem élt vissza vele.

És a Zsófi által megrendelt fondantos muffinok. Ez egy kalapos volt.

Csoda 5ös

2010-05-27T11:21:00.002+02:00

Zenéből. Azt mondta a tanárnő hogy nagyon szép a hangom és ne izguljak. A furulya is ment....kész csoda volt. Tudom hogy sokan imádkoztak értem. Isten jó hozzám, még mindig nem hiszem.

Egy kép vizsga közben

2010-05-26T23:18:00.003+02:00

Az egyik évfolyamtársam kapott le beszédművelés vizsga közben, a tanárnő kérésére.
A kép mai, ami azt illeti jó kis vizsga volt, sokat tanulunk a vizsgák alatt, nagyon jó tanárnőnk van. Verseket, meséket is kellett mondani a bábozás mellett. És nagy meglepetésemre nemcsak hogy ötöst kaptam, hanem a tanárnő el szeretne vinni Budapestre országos mesemondóversenyre. Még nem mondtam igent...de hát miért ne, legalább hallok egy rakás szép mesét.

És egy találós kérdés: Melyik mesét bábozom éppen?
Aki kitalálja elsőnek az.... örülhet a sikerének, és akár jutalomban is részesülhet.

Holnap számomra nehéz vizsga lesz. Ha olvassátok a délelőtt folyamán zenéből, zongorából és elméletből vizsgázok, gondoljatok imádkozva rám!!! Hogy legalább átmenjek, de egy hármasnak is igazán örülnék, bár nem lenne túl indexépítő...de legalább élet-szaga lenne.

Jól kezdődött ez a hét

2010-05-24T21:56:00.004+02:00

Patakparton

Békákat lestünk ( a barátnő Johika, vagyis Johanna a lelkipásztorunk legkisebbik gyereke, kb. fél évvel nagyobb mint Zs. ) A gyülekezettel voltunk ma kirándulni. És nagyon szép volt, élveztem Zsófival felhőtlenül felfedezni a világot, csak néha jutott eszembe, hogy szerdán anyanyelvi nevelés és beszédművelés vizsga, csütörtökön pedig ének-zene, és talán jobb lett volna itthon maradni. De nem bánom hogy ott voltunk, és Efi sem, pedig ő jól összerúgott valakivel foci közben, nagy dudor van a lábán, alig bírta hazavezetni az autót és jeges borogatással járkál. Sajnos dolgozni muszáj így is menni holnap, mert nagyon kevesen vannak, és egy ember hiányától már véget nem érő rémálommá tud lenni egy munkanap( elmondása szerint)
Na megyek gyermekverseket elemezni és tanulni. Jó elfoglaltság csak ne tartana olyan sokáig amíg a zseniális ötleteim kipattannak a fáradt fejemből.

Az új játszótér

2010-05-22T21:04:00.004+02:00

Csak úgy nőnek ki az új játszóterek a régi maradványok helyett, mint a gombák az egész városban, de szerintem az egész országban, mert ez valami határozat miatt van miszerint 2010 végéig EU -szabvány szerintiekre kell cserélni az összeset.

Na de az a lényeg és a nagy nagy okunk az örömre hogy egy a kórházzal szemben lévő hatalmas gesztenyefákkal beárnyékolt parkos részre lett, eddig is volt valami használhatatlan maradvány, de mindig arról álmodtunk, hogy lesz egy új, és van!!!!
És nagyon nagy élmény volt Zs-val együtt naponta lesni, hogy hogyan alakulnak a dolgok, néztük, ahogy elvitték a régit, ahogy készítették elő a terepet az újnak, beszélgettünk a munkásokkal, folyamatában kiélveztük az egészet és ma ki is próbálhattuk. Soha nem láttam ennyi gyereket egyszerre ebben a parkban. A hajléktalanok szoktak itt tengni-lengni, az iszákosok, mert a többieket beengedik a hajléktalan-szállóba, ők csak ételt kapnak, de nem maradhatnak-gondolom. Most meg nézik a játszó gyerekeket. A hinták még nincsenek felszerelve de lesz néhány.

A közepén

2010-05-22T08:16:00.004+02:00

vagyok a vizsgaidőszaknak.
Istené a dicsőség, hogy eddig minden várakozásomon felül ment.6 vizsgán túl vagyok, ebből egyiknek még nem tudom az eredményét, de elég jól sikerült.
És még hátravan néhány megmérettetés. Csak az időbe férjen bele a felkészülés. Mert az ünnepek nem kedveznek az efféle szándékaimnak, meg az Efi ügyeletei sem, pl. ma, mert ilyenkor általában Zsófi sülve főve velem szeretne lenni, meg megyünk is játszótérre, fagyizni.
Szerdán elsz egy összetett vizsga: Beszédművelés+ Anyanyelvi nevelés módszertana- egyike kedvenceimnek, csak rengeteg dolgot kell rá készíteni. Pl műmesét kell bábozni saját kézüleg készült bábokkal( és nem bírom ki hogy ilyesmiben ne legyek túl igényes, és beérjem holmi síkbábokkal, múszáj nekem túlbonyolítani. Plusz 15 gyermekvers komplex elemzése és kívülről fújása( szerencsémre elég sok van már a tarsolyomban, így csak elemeznem és ismételnem kell.
Projekt tervet és foglalkozási tervet is kellett készíteni, a tegnap ezt csináltam.
Aztán nem csak gyakorlati a tárgy, elmélet is van belőle.Azt bevágni.
Csütörtökön ének-zene vizsga, a 65 énekből furulyálni elfogadhatóan egyet sem tudok még, szolmizálni...énekelni felét sem... de lesz valami addig.
Plasztikából is hamarosan be kell adnom sok készíteni valót, van néhány munkálat még hátra
Aztán van még 2 nagy elméleti vizsga is: az a jó hogy mindkettőt szívesen tanulom. Pszichológia és filozófia, meg egy Eu-s tantárgy ami kicsit sem érdekel, de le kell belőle vizsgáznom. Gondolkozom, hogy van-e még valami hátra....a Pedagógiai naplót kell megírjam( szűk 30 oldal)és javítanom ha valami rosszul sül el, és kezdődhet a vakáció...vagyis a jogosítványom megszerzése közben, hátravan a városi vezetés.

Igazából nem tudom valakinek ez érdekes-e de nekem jó volt így elmondani nektek.

Mindenkinek áldott Pünkösdöt, Isten Lelkének kiáradását kívánom!
UI.
A képeken Zsófi óvónénist játszik, a kezében Forrai Katalin: Ének az óvodában című könyv. Hát már ő is csak abból tud énekelni, néha ugyanolyan hamisan mint én, mert háthallja ahogy gyakorolok, és többféleképpen énekelem, mert javítom magam, ezért ő is variálgatja a dolgokat.

Zsófi mondta

2010-05-15T10:21:00.007+02:00

Efi kérdezi:
-Álmodtál valami szépet ma éjjel Zsófi?
Zs:
-Igen, mamával álmodtam nagyon szépet, ott voltam vele, bölöni mamámmal!

Palacsintát eszünk, és meglepődve mondom hogy ezt a a baracklekvárt én készítettem és mégis elállott.
Erre Zsófi felháborodva:
-"Nem, ezt nem te készítetted ezt az én bölöni mamám készítette és ez az én" legesszebbem"!- ami azt jelenti hogy a kedvence)

Csak azt nem tudom hogy az éjszaka közepén álmában miért kiabálta hogy "Nem kérek barackdzsemeset!!!"

Megszületett

2010-05-14T12:51:00.004+02:00

Ma romániai idő szerint 10 előtt néhány perccel megszületett Juhász Debóra, vagyis Gréti (nővérem) második leányzója. Istennek hála minden rendben ment, bár biztos nem volt könnyű, de ezt mi nem éreztük, csak az örömet, hogy világra jött még egy kicsi unokatestvér Zsófinak!
Képeket még én sem láttam, Gréti szerint olyan, mint Salomé.
Ui. Az agyagkismama plasztikai alakítás vizsgára szárad. (Efi azt állítja, hogy értek a szobrászathoz.)

Barátnők

2010-05-13T21:40:00.002+02:00

Zsófi és Makaji Lídia.

Efi szülinapja

2010-05-13T09:29:00.005+02:00

A szövegben sajnos fordított sorrendben kommentálom a képeket, de remélem hogy nem túl nagy erőfeszítés megérteni:)

Hát ez is megvolt, és jól sikerült, a torta is ami az ízét illeti, a fondant-os próbálkozás még hagy kívánnivalókat maga után de ezt a lelkes ünnepeltet, Zsófit és a vendégeket egyáltalán nem érdekelte, egyszerűen le voltak nyűgözve,( pedig a képeken is látszik, hogy szakadozott, töredezett sok helyen és nem egyenletes, de ennek nem ebben a blogban a helye) és mindenki sajnálta összevágni, de a szülinapos nem kegyelmezett, csak mondogatta hogy életében nem volt még ilyen szép tortája.
A kajákat, mint mindig, Efivel együtt csináltuk. Már a tervezésnél a lelkemre volt kötve hogy fogjam vissza magam és ne csináljak tízfélét. Hát sikerült visszafogni, de jön az én szülinapom és már van ezer ötletem, ott eltérhetek a hagyományos jól megszokott ételféléktől.

És közben előkerült a vár amit Plasztika vizsgára kellett készítsek és igencsak nagy érdeklődéssel vették körül a vendégeink. Úgyhogy be is kellett rendeznem a 40 darab só-liszt figurával, lelkes közönség voltak, és jólesett az érdeklődésük A lányok egytől- egyig doktornénik:),( ennek ellenére Zsófi nagyon szereti őket)
És most pucolás a könyvek és füzetek mellé. És a furulya is be van ütemezve minden napra. Képzeljétek már tisztán tudom fújni a fiszt! Ezek a vizsgaidőszak apró örömei. Még hátravan három agyagmunkám, muszáj lesz ma mocskolk, hogy kiszáradjon, mire vinni kell.Majd meg fogom mutatni nektek őket.

Ezt el kell mondanom

2010-05-11T18:49:00.003+02:00

Nem is tudom, hogy kezdjem.
Valami nagyon jó dolog történt velem, valami amit nem is hiszek.
Nem olyan jelentős és hatalmas dolog, de nekem, számomra, ez olyasmi amiről úgy gondoltam, hogy nem történhet meg.
És ez egy 5-ös matekból.
Mert én és a a matematika nem vagyunk barátok, de mivel a főiskolát felnőtt fejjel végzem igenis megpróbáltam a barátkozást, és nagy segítség volt ebben egy igen szimpatikus tanárnő.
Az eredményeket ma kaptuk meg e-mailben, és amikor megláttam a nevem mellett az 5 öst körbe kellett párszor menjek a lakásban, hogy észhez térjek.
És nem azért sikerült jól, mert nagyon könnyű volt(valójában nem volt túlságosan nehéz csak a logika rész), az évfolyamtársaim közül nem mindenkinek sikerült, de egyedül az enyém lett ötös, meg a a matektanárnő kolléganőmé, akinek nem is kellett vizsgáznia.
Hát most ennyit. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ennyire megörvendeztetett.

Holnap szülinapozunk, Efi tölti a 29-et és most sül a zongora-torta.
Rohanok is kivenni.

Első anyáknapi ajándékom

2010-05-04T10:03:00.005+02:00

És lettek rá még virágok is, a cserepet is ő díszítette, ő ültette a fácskát (a csipkét én ragasztottam rá). A kicsikkel készítettük a gyülekezetben, mindenki nagyon élvezte, a nagyok is, akik beugrottak segíteni. Zsófinak nem volt rá szüksége. Csak ámulok, hogy milyen ügyesen dolgozik mindenféle anyaggal, és egyből ráérez a HOGYAN-jára a dolognak, míg a nagyobbak nem is tudták hogy kezdjenek hozzá, ez az életkorból is adódhat(mármint a magabiztosabb hozzáállás), meg abból, hogy amikor csak alkalom adódott lehetőséget adtam a gyúrható, vágható, sodorható, mocskolható, kenhető dolgok kitapasztalására.
Szóval sok örömet okoz a kicsi lányom az alkotásaival, meg sokszor felfordulást is. A múltkor mire észrevettem az agyagból kakaós tejcsit kavart, miközben én a vendégekkel voltam elfoglalva, a só liszt gyurmát feloldotta tejnek, és az ételszínezékkel megfestett zöld vizet egyik délután kilöttyintette a konyha padozatára. És állította hogy ez nem véletlen volt, hanem ő így akarta. Erre az utóbbira nem igazán vagyok büszke, csak leírtam.

Érdekes hogy olyankor jön meg az írhatnékom, amikor éppen a vizsgaidőszak veszi a kezdetét és ezen a héten vár rám négy vizsga, meg három hetem van a vizsgák forgataga közepette megtanulni folyékonyan furulyázni, ami mondanom sem kell, hogy nem lesz soha a kedvenc időtöltésem.
Megint lesz 17 vizsgám, van amiből beadandó van, de arra többet kell készülni, mint egy sima vizsgára. Ebben a félévben is volt lehetőségem alkotni, mert plasztikai alakításból kb.70 darab alkotást kell bemutatni 2 kreditért. Fele körülbelül megvan, és tervezem megosztani veletek, mert nagyon jól elszórakozok ezekkel a dolgokkal, csak eszik az időt.

Amúgy meg jól vagyok. Rég nem írtam, nem voltam túl jól, de Isten segítségével sikerült felállni, összeszedni magam mert végig kell csinálnom ezt a vizsgaidőszakot. Meg az egész életet.
Na de nemcsak ezért nem írtam , szép idő volt, meg Zsófi foghíjasan járt bölcsődébe, rengeteget voltunk a szabadban, sokat biciklizett és most görkorcsolyázni tanul, a lakásban:)
Közelednek a születésnapok, a nyár, utazások, táborozás, de a vizsgák lekötik a fantáziámat, legalábbis le kellene. Ajajj. Megyek, hogy túl legyek a napi furulyakínzáson. Még jó hogy Efi olyan lelkesen segít zenéből. Bezzeg ő startból jól tud játszani rajta. Zsófinak is van egy furulyája, igyekszünk elrejteni, mert ha előkerül dobhártyavastagság mérés lesz belőle. Szerinte a lényeg az hogy erősen fújni, meg húzogatni rajta a kezed.

Köszönöm hogy gondoltok rám!

A nagymamákat is

2010-05-02T00:49:00.002+02:00

sőt a dédmamákat is szeretettel köszöntjük ma ezekkel a képekkel.

KÖSZÖNJÜK A SZERETETETEKET !
LEGYEN ÁLDOTT ÉS SZÉP EZ A NAP SZÁMOTOKRA. Tőletek tudok leginkább anyának lenni, mélyen bennem van minden amit akaratlanul vagy szándékosan tanítottatok. Köszönöm, hogy megtettetek mindent ami rajtatok múlott, és erőt ad tudni, hogy ma is mellettem álltok.
És köszönöm Istenem, hogy megajándékoztál az anyaság szerepével, néha még most sem tudom felfogni, ez az egyik legjobb dolog ami történt velem. Segíts Hozzád vezetni a gyermekemet, és akiket még adsz számunkra,adj erőt feltétel nélkül szeretni és bölcsen nevelni!
Ámen

Voltunk otthon Bölönben

2010-04-15T09:30:00.005+02:00

DE már majdnem egy hete itthon vagyunk, és már csak emlék hogy ott voltunk, Zsófi elég gyakran emlékeztet is rá, felszedett pár székelységet.
A tegnap az apró kemény kakigombócokat kicsi pityókáknak nevezte:) meg van még néhány kifejezés , amit anyukámtól szedhetett össze, és most kitálal. Nagyon pozítivan hatott rá az ottlét, sokkal alkalmazkodóbb, türelmesebb és amit csodaként éltünk meg hogy annak ellenére hogy nappal volt kellemesen utazhattunk, csak mondott, kérdezősködött, figyelt és énekelgetett.

Szívesen maradt volna a nagyszülőknél, de majd máskor.
Szappanoztuk a kezünket, Zsófi kérdezte, hogy honnan van a szappan, és mondtam, hogy mama hozta nekünk, amikor itt járt nálunk, erre Zsófi.
"Mama nagyon kedves, de most olyan szomorú...."
Kérdem miért.
"Mert én nem vagyok ott vele." És ezt olyan mély együttérzéssel mondta, hogy én is megsajnáltam mamát, hogy nincs ott neki ez a hajnaltól estig csivitelő csacsogó kis tünemény...

Zsófiduma

2010-03-30T12:06:00.003+02:00

A tegnap megfogott egy fésűt, és elkezdett fésülni:
"Anya meg kell fésüljelek, mert borz van a hajadban!. Látod milyen sok borz van!
Aztán a végén:
"Most szépen mutasd meg apának milyen szép is lettél."
Mondtam mondja el az apjának is, hogy mi volt a hajamban, és a kis csalafinta ekkor már bogarakról beszélt:)

Szombaton utazunk HAZA Bölönbe egy egész hétre ha minden rendben lesz és az Úr is úgy akarja.
Zsófi is nagyon készül, mindenkinek meglepiket készít, amit közben újra meg újra elajándékoz az apukájának, majd visszaveszi, hogy ez mégiscsak dédmamának kell az ablakba hogy kukucskáljon.
Nem érdekel, hogy hosszú az út.
Hazamenni mindig jó!!!

Tavaszi képek

2010-03-26T21:21:00.006+01:00

Elmentünk sétálni a Gemenci erdőbe, ez igazából egy védett terület,nemzeti park de nem biztos, hogy ez a része...én nem láttam még semmi különlegeset itt. Vannak bennebb elkerített zónák...mindegy majd utánajárunk egyszer annak is.
Most csak azért mentünk, hogy kipróbáljam az autónkat, meg szemlélődjünk egy kicsit a természetben.
Számomra szokatlan hogy az erdő telis-tele van extra száraz faágakkal, Bölönben ilyen nem fordulhat elő, hazaviszik a hátukon a rászorulók, vagy mások. Itt nem kellene keresni a tüzelni valót, de nem szabad gyújtogatni, szalonnát sütni...
De a sok faág nem maradt kiaknázatlanul, Zsófi törte a kis kobakját és kitalálta, hogy mit szeretne belőle...
Először nem értettem miért kellenek neki a nagy dorongok. Nem mondta, csak kínlódott velük, aztán rájöttem. Kuckót akart. Mint a Micimackóban Fülesnek. És mi segítettünk neki. Olyan aranyosan kínlódott a nagy ágakkal, és egyszer amikor nagyon felbosszantották az ágak, azt mondta: " Anya nem akajnak nekem engedelmedni a fák! "

És vizsgáztam... Isten ott volt velem

2010-03-25T13:43:00.003+01:00

Éreztem, nem izgultam egyáltalán, a vizsgabiztos nagyon barátságos volt, meglátta az útlevelemben Zsófit, rákérdezett, hogy van gyerkőcöm. A mechanikát félig sem mutattam, mondtam el, beültetett az autóba, és kezdhettem a vezetést. A megállásnál túl később jeleztem, mint kellett volna...ezt szóvá tette, és a kedvenc feladatomat, az emelkedőt húztam, ahol nem engedtem ki teljesen a kéziféket, ezért újra kellett indulnom, de mivel 3 -szor neki lehet indulni, ha nem gurulsz vissza, még ez is belefért, de minden más, a gyorsítás, a felkapcsolások, a szlalom, a tolatások szerintem jól mentek, végül az oktatóm is gratulált és boldogan hazarohantam.
A neheze persze még ezután jön, a forgalmi vezetés, de az majd csak nyáron, addig gyűjtöm az erőt rá...És most nem is érdekel, mert az apró sikereket is meg kell ünnepelni.
Köszönöm, hogy imáitok által velem voltatok!!!Istent illeti a dicsőség mindezért. Ma reggel azt olvastam a Zsoltárokból: "Boldog az az ember aki Istenbe veti az ő bizodalmát." Erre koncentráltam, hogy ne bizonytalanodjak el.
Miután kiszálltam az autóból, felhívtam Efit, és miután együtt örült velem azt mondta ma be kell ülnöm valahol vezetni a mi autónkba, mert nagyon kíváncsi rám a kormánykerék mögött.
Az érdekes lesz, mert a mi autónk nem diesel és jóval méretesebb, mint a kis Toyota, amiben vezettem, és vizsgáztam, ezért nem is próbálkoztam eddig vele, mert nem akartam összezavarodni.

"Csak nyugodj meg anya!" (holnap vizsga)

2010-03-24T18:50:00.002+01:00

Mondta ma nekem Zsófi miközben játszottunk, pedig nem csináltam semmi furcsát vagy szokatlant...de időnként tényleg nem vagyok nyugodt és ezen nem segítenek az észérvek. Csak az ima, meg ha túl leszek rajta.
Egyre jobban készülök rá, egyre több a gyakorlás, annál banálisabb hibákat követek el. Nem tudom mi lesz a vizsgán, de akik ismertek és szerettek imádkozzatok kérlek értem, hogy oda tudjak figyelni és ne legyek ideges.... Holnap 1 körül lesz a vizsga.
Ma is megtapasztaltam, hogy Isten le tudja csendesíteni a lelkem, és akkor minden jól megy. Nem vagyok egy izgulós típús, sem vizsgákon, sem máshol. De ez más, ez egy olyan területe az életnek számomra ahol nem mozgok otthonosan és nem is tartom az erősségemnek, ezért ijesztő belőle megfelelni egy elvárási szintnek. És nagyon szigorúak.

Zsófiról és a nevelésrő

2010-03-21T19:14:00.004+01:00

Tetszik ez a kép, ilyen Zsófi amikor önfeledten ujjong a mozgásnak játéknak. Itt éppen azt számolgatja, hogy még hármat csúszhat, mert azért haza is kell menni egyszer...
Mostanában okoz egy kis fejtörést a kis egyszülöttöm szocializálása(nevelése). Van egyfajta ciklikusság a formálódásában. Nyugodt, felhőtlen időszakok,aprócska összeütközésekkel, aztán néhány hónap elteltével rövidebb intenzíven hisztis , szülőket próbára tevő kemény jelenetek, ilyenkor már egy egyszerű kézmosás is félórás sírásba torkollik. A legapróbb dolgok is kiütik a biztosítékot...
És én esetenként nagyon elbizonytalanodok, hogy hol van az arany középút a megértés a kedvesség és a határozottság között.
Remélem sikerül megnevelnie ebben engem, mert hiányosságaimnak, erőtlenségemnek, szégyen leírni, de egy majdnem 3 éves értelmével kijátszhatóságomnak tudatában vagyok.
Várom segítő szándékú megjegyzéseiteket, olvastam már a "fegyelmezz megéri" t és az Akaratos gyerek" címűt is Dobson bácsitól, ha tudtok valami témába vágót írjatok, de elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy ti hogyan viszonyultok az ilyen időszakokhoz. Mi okozhat ilyen időszakokat? Meddig mehetek el abban, hogy arról szól minden hogy úgy rendezem be a dolgokat hogy a lehető legtöbb konfliktust megkerüljük ezekben az időszakokban? Mit tegyek ha a szeretetteljesen alkalmazott fegyelmezés csak még több hisztit dacot, szemtelen beszédet, hangvételt, és folyamatos nyafogást vált ki???

Mai kép mamának!

2010-03-19T21:55:00.002+01:00

Amire úgy vettem rá Zsófit, hogy gyere készítsünk a fánál egy képet mamának.
Mama ez neked készült sok sok szeretettel.

Zsófi átkölti a dalokat

2010-03-18T11:23:00.005+01:00

Ez az egyik újdonság amit csinál a mindenre kiterjedő érdeklődés mellett. Hogy miből van a joghurt, meg a rizs, meg a krumpli hogy lesz...meg egyáltalán mi miből van és hogyan készül. Úgyhogy van mit magyarázni a kis majdnem 3 éves szivacsagyú fejecskének. És nagyon kell vigyázni, hogy nehogy legközelebb valami apróságot másképp mondjunk vagy kihagyjunk, mert azt nem hagyja szó nélkül:)
A tegnapeste csak kettesben voltunk, betettem a kádba pancsolni, és közben bementem a pizsamájáért és füleltem, mert énekelni kezdett:
Van egy altatódal, amit nagyon szeret, igazából valahol hallottam régen rengetegszer énekeltem neki amióta csak létezik. Így van az én verzióm szerint:
"Csicsíjja, búbujja,
nincs itthon a mamája,
Elment a vásárba,
Vesz neki pántlikát..."
vagy ami éppen eszünkbe jut)
Zsófi tegnap esti verziója:
"Csicsíjja, biblijja,
Nincs itthon az apája,
Ejment a kojházba,
gyógyítja beteget,
Csícsijja bibjia."

És született egy másik verzió is ma reggel is a bölcsiben, amíg átöltöztettem:
"Csícsijja, bibijja,
Nincs itthon az apája,
ejmegy az anyája,
Egyedül majad Zsózsi:)"

Nők napján kaptam egy cserepes tulipánt, ami még csak akkor kezdte bontogatni a szirmait. Zsófi megjegyezte a dolgokat, aztán néhány napra rá azt mondja nekem:
"ÉN holnap olyan menyasszon jeszek mint te, és vijágok lesznek a hajamban itt és itt is, és akkoj fogok kapni apától olyan vijágot ami még nincs egészen kinyíjva."

Születésnapra mentünk, benéztünk Efihez aki nem lehetett része az eseménynek mert "gyógyította a betegeket",Zsófi azt mondja neki: "Apa nem baj hogy nem nekem lesz a szüjetésnapom, attój még én is eszek a tojtából sokat sokat. Aztán amikor már senki nem evett semmit és még nem volt sehol torta, Zsófi jelezte, hogy ő most már szeretné megkóstolni a tortát is. Hétfőn vendégségben voltunk, és amikro elindultunk már mondta: "nem csak leves lesz, lesz más is, süti" Egyelőre még aranyos az ilyen beszólásaival, de van hogy belepirulok.

Hogy ne feljtsem el

2010-03-14T12:48:00.005+01:00

Zsófi aranyköpéseiből
Új kisfiú jár a bölcsődei csoportba, és a Zsófi gondozónőjéhez tartozik, így egy asztalnál is ül vele. Kérdem Zsófitól, hogy hívják?
"HÁÁÁT kis Kemence!
Gondolkoztam egy kicsit aztán rájöttem, hogy csakis Bence lehet az új csöppség neve.
Pénteken kérdeztem milyen volt a bölcsiben? Azt mondja: "Megjöktem kis Kemencét, mert hozzám akart jönni, és én mondtam, hogy mindjárt jön az aputám és mejek haza ne jöjjön hozzám.
Szombaton kért hogy főzzek túrós gombócot neki. És amikro estére azt főztem felragyogtak a szemei, és azt mondta: "DE jó tejföl is van, csiáltál, milyen jó nekem!!!"
Bölcsődéről mesél: Ma ragasztottunk valamit, tudod olyan majd megmutatom neked, piros, zöld fehér, ez a magyaj föld!!"

"Anya ott a baj?"

2010-03-10T18:40:00.003+01:00

Margittáról jöttünk a vasárnap este hazafelé, Zsófi nehezen bírta az utat, a zene túl halk volt, az én éneklésem meg mindenkinek fárasztó egy idő után. Nagyon várta hogy hazaérjünk és sokáig nem értettük miért kérdezgeti mihelyt lakott területre értünk: Hogy" Anya, apa ott a baj?" Először azt hittem balesetre gondol, vagy kanyarra, mert azt nem szereti, de addig addig mondta, míg egyszer leesett, hogy Baját akar mondani a drágaságom.
+1Fogalmam sincs honnan szedte, de mostanában ha nem figyelünk rá, nem a nevünkön szólít hanem azt kiáltja, hogy "valaki!!!"

Zsófibeszéd

2010-03-10T10:09:00.004+01:00

Néha szinte megijeszt a komoly kis gondolataival, de most inkább a vicceseket jegyzem le.
Ma reggel vérvételen voltunk, elmondtuk neki hová megyünk(jól ismeri a kórház épületeit ugyanis mi itt lakunk) de nem mondtuk el miért, mert akkor nehezen jutottunk volna odáig...de sejtette és mondogatta, hogy " Velem ne csináljanak semmit". Aztán ott elmondtuk, de csak akkor, amikor már az Efi ölében ült és nem volt hová menni.
Túlélte, és a csokitojás amit utána kapott szinte maradéktalanul elfeledtette vele az eseményt.
Fogom az ölemben ahogy megyünk, mellettem Efi. Zs. azt mondja: "Apa intább vidél te, anya nem tud jendesen, mert ő felnőtt óvónéni. " Szerintem arra gondolt hogy apa férfi és erősebb a néniről meg beugrott az óvónéni. Van még fogalomzavar.

Tegnap este mesét olvastam neki: Zs mondja: Anya én nem tudok olvasni. Miért nem tudok olvasni? Mi a baj velem? Ódodában majd megtanujok ugye?
ÉN: Majd az iskolában tanulsz meg, az óvodában meséket és verseket fog mondani az óvónéni, sokat festetek, rajzoltok ragasztotok.
Elvesz egy mondókás leporellót." Anya ebben nem versek vannak. Mondóták! " Az óvodások sokszor nem tudják megkülönböztetni az éneket a verstől, a fogalmat keverik és Zsófi tényleg tudja a különbséget a mondóka és vers között, szerintem csak ráhibázott...de le fogom tesztelni.

A hétvégénk Margittán nagyon jól telt, voltunk Saloménál, volt egy kis csetepaté lányok közt de alapjában véve nagyon örültek egymásnak. És hogy a kis Salomé hogy rajong értem, ez igazán meglepett. Meg az is ahogy dumál a kis másfél évével, ennivaló.

Természetesen Zsófi kiélvezhette nagyobb unokatestvérei társaságát. Annyira elvan a fiúkkal( Áron kb. 14 éves, Roland kb.11, és Gerzson talán 8, elnézést ha netalán valamelyik érintett olvassa hogy nem pontosak a dátumok, de nem vagyok a számok kedvelője,),ők meg élvezik a kis örökmozgót kergetni, lefárasztani. Betanítani is.
Ugyanis amikor mentünk hazafelé elkezdte mondani, hogy : "Gerzsont nem szeretem, ő jossz fiú, nem szejetem, nem szejetem. Pedig Gerzson nem ártott neki csak a két nagyobbik rémlett hogy mondogattak valamiket Zsófinak Gerzsonról, de annyira élveztem a lazulást hogy nem fogtam fel hogy éppen bujtogatják a kisebbik ellen, bántam utólag.Milyen kegyetlenek bírnak lenni ezek a tizenéves fiúk.
És aki minden apróságot levesz a lábáról az Efi bátyja, Jóska, nagyon jó érzéke van szórakoztatni a piciket.
Zsófi hétfőn azt mondja nekem: Anya tudod Jósta...Jósta apát tisztába tette amikor kicsi baba volt és bekakilt. Hát nem tudtam, de ZSófi vajon honnan tudta?

Mostanában nem csinál nagy ügyet Zsófi abból ha meglát minket ölelkezni, gyorsan odajön és ő is részt akar venni az egészben. Az este is közénk mászott és puszilgatott s mondta, hogy : "Jajj de jó nekem!"

Létezik ilyen?

2010-03-09T13:45:00.007+01:00

Hogy én aki úgy rettegtem a kormánykeréktől, és minden rémálmomban vezetnem kellett és persze nem tudtam, most mégis élvezem? És annak ellenére hogy több mint 4 hónapot kihagytam, mégis tűrhetően megy. Két hét múlva pedig már pályavizsgám meg műszaki vizsgám lesz.
Nem tudom mi változott bennem, hogy történt, csak azt tudom, hogy már nem félek a vezetéstől, csupán annyit tettem hogy a napokban mondogattam az Úrnak, hogy ha lehet ilyet akkor bárcsak megszeretném, és egy icipicit élvezném ezt az általam olyan nagyra értékelt dolgot(mindenkit csodálok akinek jogosítványa van:) és még vezetni is tud). De hogy ilyen hirtelen jött a változás... Ilyen Istenem van! És boldog vagyok, hogy ezt megtapasztalhattam! Most már reménykedek talán majd egyszer, ha úgy adódik akár Bölönig is elvezetek, vagy legalább Margittáig, vagy bárhová ha kell.

Egy ilyesmin vezetek, és szerintem jól választottam autót is meg oktatót is. Igazából ő választott engem, mert én nagyon tanácstalan voltam, és mondtam hogy olyan oktató kell nekem, aki nem fog stresszleni, türelmes mindamellett hogy jó oktató. És az oktatóm azt mondta, hogy akkor menjek hozzá. Igazat mondott. Tényleg nyugodt, tényleg türelmes, és szereti amit csinál, annak ellenére hogy évtizedek óta ezt csinálja, remélem jó pontjai vannak a vizsgabiztosoknál is, ugyanis ez is számít majd. Az autó meg azért jó, mert művészet bedögleszteni, és közepes méretű, könnyű vele tekeregni jobbra balra. Ma fullasztottam le először a motorját mert hegymenetben mindenáron felhúzott kézifékkel akartam elindulni, és ezt azért mégsem engedte.
A városban való vezetést és vizsgát nyárra halasztom előre láthatólag a tanulás és vizsgák miatt, úgyhogy egy bő év alatt remélem sikerül megszerezni a jogosítványt( tavaly nyár végén vágtam bele), de nem is sürgős nekem.

Megyünk Margittára

2010-03-05T09:17:00.002+01:00

Igaz csak futtában a hétvégére, de akkor is jó a rokonokkal találkozni. Zsófinak egy kivételével mindegyik első unokatestvére Margittai, mert úgy alakult hogy a nővérem is Margittárra került, ahonnan a férjem származik. Volt szerepem benne nekem is, ugyanis a menyegzőnkön találkozott először Gréti a férjével. A kapcsolat jóval később vállt romantikussá, de ez már az ők sztorijuk. Nem fogom leírni.
Meg nincs is időm, kell csomagolni, csak azt nem tudom továbbra is hideg lesz-e vagy felmelegszik egy kicsit, ezért becsomagolok mindenféle ruhát árva 2 napra. Én ilyen vagyok. Nevetséges tudom,a hogy egy hétvégére megjelenek egy bőrönddel , egy nagy táskával és jó néhány kicsivel. Amióta gyerekem van magammal viszem a fél házat...mert sose lehet tudni, inkább ne hiányozzon semmi. És ez már a férjem sem zavarja, egyelőre elfér az autóban sok minden Zsófi mellett.

Már tudjuk:)

2010-02-25T10:40:00.004+01:00

...hogy hová megyünk ősszel "ódodába".

Megszületett a döntés az óvodát illetően. Tegnap is voltunk óvodában, és nagyon tetszett a Petőfi utcai óvoda is. Különösen tetszett a mozgástér, a nagy udvar, a barátságos termek és a meleg fogadtatás nem utolsósorban. Itt két kiscsoport indul és lehet hogy az egyik mini csoport lesz a nyári születésűeknek, mint a mi kis Zsófink,és az nagyon nagyon tetszene.
A i-re a pontot azt tette fel, hogy kiderült, hogy területileg mi tulajdonképpen oda is tartozunk, és nem a Damjanich utcai óvodához. Ez abban számít hogy ez az az óvoda ahová túljelentkezés esetén is kötelesek felvenni a lakóhelyünk miatt. És kiderült(lemértem), hogy ez az ovi is csupán 15 percnyire van tőlünk Zsófival, gyalog, biciklivel 5.
Azért a "biztonság kedvéért" a döntés alanyát is megkérdeztem amikor hazafelé tartottunk: Zsófi melyik óvoda tetszett a legjobban? Válasz: Ez is, mind a tettő.
És melyikbe szeretnél járni: " Ebbe!!! Van nagy csúszta!
A Micimackóval dekorált tornateremért is odavolt a kis csaj, és úgy ette a gyerekek elől a tízórai gyümölcsöt, méghozzá a banánt, amit hetek óta nem kér itthon, mint akit éheztetnek. DE ezek a gyerekek ilyenek.

Azt még nem tudom, hogy A Süni vagy a Mackó csoportok közül melyiket válasszuk, de ezt a döntést lehet hogy másra hagyom, mert mindegyik óvónő nagyon szimpatikus volt, kisebb nagyobb árnyalatbeli eltéréssel, úgy tűnt jó párokat alkotnak és a munkájukat is szeretettel végzik.
Szóval ovi választás sürgető eldöntése kipipálva:) Zsófi hercegnőnk pedig nagyon összezavarodott vagy csak valami betegség környékezi...de nagyon rosszul aludt, be is pisilt,ami mostanában már ritka éjszakai esemény, és 7-8ig próbált meggyőzni bennünket hogy ő már nem szereti a bölcsődét és soha soha soha nem szeretne menni. Azért elvittem, már csak azért is, meg mert holnap úgyis ha törik ha szakad mennie kell míg én suliban leszek, és ma le kell még ugorjak a könyvtárba is, meg hétvégére előre kell főzzek a suli miatt.
Megyek is. Szükségem van egy kis felpörgésre mostanában.

Zsófival az"ododában"

2010-02-23T10:01:00.004+01:00

Gyönyörű napsütés van már második napja, az ember szívesen lép ki a négy fal közül, hát még a gyermek. Főleg ha nagyon nagyon készül az óvodába. Mert ott voltunk a legközelebbi óvodában nyílt napon. Igyekeztünk kinyitni a szemünket és körülnézni, Zsófi meg igyekezett mindent kipróbálni. Szerintem azt élvezte a legjobban, hogy én is ott voltam vele, és a reggel kijelentette hogy ezentúl ő "ódodába" szeretne járni, mert a bölcsit nem szereti. Természetesen én nem veszem komolyan az ilyen nagy kijelentéseket, így kicsit később vídáman bicikliztünk a napfénytől ragyogó utcákon a bölcsődébe.
Holnap egy másik óvodába látogatunk el, és a két óvoda közül választunk majd egyet ahová beiratkozunk jövő héten, aztán lesz ami lesz...kicsit elszorul az anyai szívem, hogy már óvodás lesz...annyian vannak és más mint a bölcsőde...lehet hogy nem fogja szeretni, hiszen itt még kevesebb felnőtti figyelem közelség jut neki. Legalább vegyes csoportok lennének, mert akkor a nagyobbak körülvennék, de az csak jó messzire van a városban...Mégsem szeretném még egy évet bölcsődében hagyni, mert ő lesz a legnagyobb sok pöttömke között de akkor nem kellene évet ismételjen az oviban és más csoportba kerüljön közben.

A hétvégéről

2010-02-22T07:52:00.004+01:00

Szombaton elkísértük a férjemet egy konferenciára ami a bácsalmási gyermekotthonban volt megtartva, a Golgota gyülekezet szervezésében. Nagyon ügyesen vezették a dicsőítést a zenésztársaival. Jó kis csapat.
A gyermekotthonos gyerekek énekeltek Pintér Béla dalokat, engem nagyon meghatott tőlük hallani ezeket, különösen a "Sohase nézd a bőre színét..." és a "Homokba kell írni" kezdetűt, megpróbálom majd feltenni ide, hogy meghallgathassátok, csak előbb át kell alakítani meg kivágni és ezt még nem tanultam meg a videók esetében...úgyhogy segítséget kell kérjek.
Vasárnap a gyüliben voltunk, Zsófival a gyermekfoglalkozáson, ott készítettem róla az elbújós képet, egyedül ő nem pózolt.
Ma megyünk az óvodába nyílt napra, Zsófi nagyon készül. Estére a gyüliben az elöljárósági megbeszélésre meghívtak a családi napköziről beszélni, tárgyi feltételekről. Készítettem egy képes bemutatót hogy közelebb hozzam az egészet az emberekhez...
És közben elmegyünk játszani Emmához.(a gyülekezetünkből az egyik kislány, Zsófi bölcsistársa)

Apa bevetésben

2010-02-17T16:33:00.005+01:00

Hazafelé tartunk, próbálok a vizes- jeges latyakban ne esni el biciklistől Zsófistól. Egy mentő szirénázik. Zsófi mocorog hátul. Hol van? Én nem látom. Te látod anya. Aztán megjelenik és megállt a kórház bejáratánál. Ahol jó pár ember össze van verődve, és akkor egyszercsak ott termett Efi , bár az is lehet hogy már a mentő előtt ott volt, elég messze voltam, és csak a mentő miatt figyeltem oda. Még sosem láttam újraélesztés közben...nem is igazán szerettem volna, nagyon furcsa érzés volt. Ijesztő. Beleéltem magam egy kissé a helyébe. Tudom hogy ő már hozzászokott az effajta izgalmakhoz meg az egész halál dologhoz. Imádkoztam, hogy sikerüljön neki, meg a betegnek akinek gondolom a szíve a kórház bejáratánál döntött úgy, hogy feladja a dolgokat. Otthon kevesebb esélye lett volna.
Aztán az elmélkedésből és az események távoli követéséből Zsófi felébresztett, hogy : Anya szeretnék egy kicsit hintázni! Ez jókor jött, ugyanis nem szerettem volna az eseményhez közelebb menni, Zsófi miatt sem, biztos felismerné Efit és oda akarna menni hozzá. Intettem egyet, mert úgy tűnt észrevett minket, majd kerestünk egy havas hintát és hintáztunk egyet, majd hazamentünk a hátsó bejáraton. Remélem azóta már sikerült újraéleszteni és bevinni a kórházba a beteget, és nem kell Efinek a sáros hólében térdelve élesztgetnie egy szál rövidújju ingben. Azért volt haszna így látni. Természetesen mélységesen beleszerelmesedtem újra.

Csak úgy előkerült

2010-02-17T14:45:00.005+01:00

Még szilveszterkor készült ez a kép. Mióta gyermekesek vagyunk kevés ilyen készül, ezért még ha homályos is, és piros is a szemünk(amin lehet segíteni), meg borostás is a pasim a csak kettőnkről készült fotó nagy érték:)

Új hét, új ügyek, nagy döntések

2010-02-15T09:33:00.003+01:00

Kicsit beindul az élet ezen a héten a Pápai családban.
Zsófi két hét szünet után újra bölcsődébe jár hála az úrnak meggyógyultan, én meg intézem ügyes-bajos dolgaimat és ezzel a héttel megkezdődnek a főiskolás konzultációk is, nagy szomorúságomra áttették hétvégére a konzultációkat, ami kedvez azoknak akik munkába járnak de a családosoknak semmiképp. Oda lesznek a szép közös hétvégék. De akik Isten szeretik azoknak minden javukra van. Úgyhogy kíváncsian várom hogy kiderüljön hogy hogy tud ez a javamra lenni. De jobb várni erre mint háborogni a dolog miatt, elsőre ezt tettem, bosszantott mert elsősorban az eddigi nem hétvégés program miatt került Zsófi bölcsődébe, ahonnan már nem fogom kivenni, hiszen nagyon jól kialakult így a kis életünk. Ősztől meg megyünk óvodába.
Közben zajlik és ma zárul a felvételi időszak, ami engem abban érint hogy újrafelvételizek a költségtérítéses állapotról államilag támogatottra való átjutás reményében. Ez igazán jót tenne a családi kasszának.
A tavaly későre jutott eszembe felvételizni, nem részletezem hogy miért, más terveim voltak...így a pótfelvételi eljárás során jelentkeztem, és mindhiába volt viszonylag nagyon jó pontszámom, mert csak fizetésesre voltak már csak helyek.
Az újrafelvételizéssel nem változik semmi, második évfolyamra fogok járni csak remélhetőleg költségtérítés nélkül immár. Ez is elsősorban Isten kezében van, és olyan jó tudni ezt. Örülök , hogy van ez a lehetőség és idejében értesültem róla, így esélyem van nem csak tanulmányi eredmények alapján kérni az áthelyezést, mert természetesen úgy is lehet, de nem akartam csak arra alapozni, bár az első félév nagyon nagyon jól zárult sose tudni hogy mi lesz a következőben, amikor matek és zene is lesz terítéken.
És ugyancsak most zajlanak az óvodákba történő jelentkezések. Ez az ami még mérlegelést, fejtörést , isteni vezetést igényel a hétköznapjainkban.
Zsófi nyáron betölti a 3. életévét, óvodáskorú lesz, és március 1 ig be kell íratni valamelyik óvodába.
Bár ott van az a lehetőség is , hogy maradjon még egy évet a bölcsődében. Először jó ötletnek tűnt ez, hiszen annyira tetszik neki a bölcsi, de végül elvetettem.
Jövőre szinte mind 2 éveskék lesznek a csoportjában, nem a kortársai, és amint az egyre inkább kiderült Zsófi nagyon nagyon szereti a "foglalkozásokat, tevékenységeket" amikor is kötötten tevékenykedünk például a gyüliben a gyermekbibliaórán, vagy akár itthon is. A bölcsi az nem erről szól, az óvodai élet meg a játék és szokás alakítás mellett a szervezett és spontán tevékenységek sokaságára épül. Úgy gondolom különösen őszre Zsófi érett lesz már erre és nagyon is fogja igényelni.
A kérdés csak az hogy melyik óvoda, mert választék az van.
A z ősszel biztos voltam benne, hogy a Szent László katolikus óvodába viszem. Mostanra már megdőlt ez is bennem, elsősorban a távolság miatt, másodsorban meg azért mert nem látom feltétlenül szükségét annak hogy oda vigyem, ha meg lennék győződve arról, hogy újjászültetett keresztyének foglalkoznak ott a gyerekekkel és nem csak külsőségekben mutatkozik meg a keresztyén-keresztény jelleg, akkor nem számítana 10 km sem, mert ott lenne a helyünk...de ebben nem vagyok biztos( ott voltam gyakorlaton). szakmailag nagyon odaszántak, igényesek, és ha itt lenne közel és nem 60 percnyire a lakóhelyünktől nem gondolkoznék.
De vannak más lehetőségek is.
Alig 15 percre(gyerekkel) van egy kívülről nagyon barátságos kis óvoda a Damjanich utcában, és van még egy elég közeli(20 perc) a Petőfi utcában. Jövő hét első három napján szerveznek mindkettőben nyílt napokat és már nagyon nagyon várom hogy elmehessünk zsófival körülnézni és meghozni a döntést. ma amikro elvittem Zsófit a bölcsibe hazafelé tettem egy kis kerülőt a Damjanich utcai felé. megkukkantottam az udvarát az épületet, ami nagyon régi "Kisdedóvó" felirattal a homlokzatán. Elég kicsi udvara van, de valószínűleg csak 3 csoport van összesen és így elférnek. Van néhány fa is( lehetne több is), meg udvari játékeszközök szempontjából sem annyira felszereltek, de nem ez a lényeg, a lényeg az hogy jól érezze majd ott magát s olyan felnőttekkel legyen körülvéve akik biztonságos , gyermekközpontú légkört teremtenek és tartanak fenn.
Elvárása rengeteg lehet egy anyának,főleg ha ő maga is belekóstolt már ebbe a szakmába, de nagyon sok mindent képes vagyok feladni, ha az amit az előbb megfogalmaztam jelen van. A másik ok amiért szívesen választanám ezt az óvodát, mert ez a gyakorlataim kijelölt helyszíne az elkövetkező két és fél évben, így lehetőségem van szorosabb együttműködésre, kapcsolatra az ott dolgozó pedagógusokkal, bár kerülném azt hogy Zsófi csoportjában vezessek tevékenységet.(Az kemény lenne. Belegondolni is rossz. Zsófi a fejem tetején teljesen elszállva a helyzettől, de azért még sokat okosodhat szeptemberig...)

Végül ma úgy döntöttem, hogy elmegyünk nyílt napra a Petőfi utcai óvodába is. Ha küllem szempontjából döntenék akkor ezt választanám az összes közül, csendes helyen van, szép újszerű mégis barátságos épületben, az udvar tágas teli s tele szép fajátékokkal s homkozókkal, a nyílászárók si újak, minden ragyog. csak attól tartok hogy emiatt sokan választják ezt az épületet és sokkal nagyobbak a csoportlétszámok, míg a Damjanich utcaiba kevesebben járnak, és ez egy második szempont, ne legyen olyan zsúfoltan, mert akkor lehet bármilyen nagyszerű óvónő nehéz lesz meghitt, barátságos , szeretetteljes légkört teremtenie. Nos ezek mind ki fognak derülni jövő héten...
majd elmesélem, lefényképezem...kifejtem...remélem nem ennyire hosszan mint most, köszönöm ha mégis végigolvasott valaki. és szívesen veszem a tanácsaitokat.
Ti mire figyeltetek óvodaválasztásnál? Mi alapján döntöttetek?

Tudom tudom nem kell ilyen nagy hűhót csapni...nincsenek is olyan nagy igényeim, ha az lenne akkor vinném német óvodába, meg olyan helyekre ahol minden extra van...de nem akarok mást csak háborítatlan négy évet az iskola előtt, ahol kibontakozhat a kis személyisége, megtanulhat barátságot kötni, mélyebb értelemben beilleszkedni mint a bölcsben és minden mást amit fontosnak tartunk pótoljuk itthon, mert elsősorban ő a mi gyerekünk, és mi vagyunk a legnagyobb hatással rá.

Sok minden nem történt

2010-02-11T14:09:00.003+01:00

Nem is történt azóta sok minden a házunk táján amióta nem írtam. Volt egy zajos nagyon aktív hét, amíg itt voltak a szüleim és nővérem Saloméval. Zsófi igencsak kimutatta Ádámtól és Évától örökölt természete árnyoldalát. Különösen a kis ennivaló Salomé irányában. Én meg annyit ettem a hét alatt a közös étkezések örömére hogy sikerült beindítanom szokásos télvégi meghízós folyamatot, de elejét veszem a dolognak, erről olvashattok többet itt. Most van egy kis időm kicsit jobban odafigyelni ezekre a dolgokra, remélem eredményesen.
Zsófi lebetegedett az egy hét vakáció alatt, annyira hogy csak hétfőn mehet bölcsibe, már ha addig ehlyrealakul,. mert még mindig eb van rekedve és köhög, az étvágya meg az eddigihez képest nagyon hiányzik. Ha étellel kínálom felháborodik és kiáltja, hogy " Beteg vagyok, azért nem kérek. Minden gyerek agresszívebb és engedetlenebb lesz ha egy kicsit betegeskedik?
Így a betegeskedés miatt a farsangról is lemaradt,a mire pedig anyukámmal varrtunk neki nyuszijelmezt. Ő döntötte el, hogy nyulacska lesz. sajnáltam, hogy végül lemaradt róla, d elehet majd hétfőn beöltöztetem, hogy mégiscsak megmutathassa magát a többieknek.

És maradtak a képek

2010-02-08T18:57:00.004+01:00

Hát itt vannak!!!

2010-01-31T13:35:00.001+01:00

Mama körül van véve, versenyeznek a közelségéért, de nagyon jól megértik egymást a lányok, ma délben már spontán puszilgatták egymást a fotelszék mögött.!

Éjszakai zsófiduma

2010-01-28T13:32:00.004+01:00

Anyukámnak meséltem, hogy Zsófi rengetegszer felkel éjjel, és tanácskoztam vele. Valamire azt mondja anyukám, hogy de hát nem is tudja, hogy mi van, hol van , nincs teljesen magánál amikor felébred, és ekkor jutott eszembe egy sor érv, hogy mennyire tudja, hogy mi a helyzet az éjszaka kellős közepén is:
Egyszer felébredt és teát kért,közöltem vele, hogy nincs tea, erre Zsófi: "De jan egy kis málnahörp...(málnaszörp)"Azelőtt meg ugyanilyen helyzetben: " Van egy kis almahé a konhában" Ma hajnalok hajnalán azt mondja: " Fel akajok ébjedni!"
Egy rózsaszín nyuszika az alvótársa, abban az esetben ha nem én alszom el mellette, de néha kibővíti az alvótársak körét vagy lecseréli a nyuszit Némóra, egyik este összesen négy vagy öt puha játékkal tért nyugovóra, köztük eyg pónival is, amivel még sose aludt, és az éjszaka közepén ott tapogatózik , és kérdezgeti: "Hol jan a kicsi Hónim?
Az egyik nap azért sírt hazáig olyan sajnálós nyafogással, mert ügyetlenkedtem és levertem a biciklit(persze ő nem ült rajta, éppen vettem le, aztán megmagyaráztam, hogy a bicikli nem ember, nem állat, neki nem fáj, ha megüti magát. Rá egy napra gyurmázás közben mondja Efinek: Apa én ember vagyok! Valami mégiscsak megmaradt:)
Az utolsó vizsgára készültem egy Kémia könyvvel a kezemben, Zsófi elvette, én meg szomorkodtam, hogy rossz jegyet ad a tanárnéni ha nem tanulok, kell az nekem, erre visszaadja , és mondja: MOst Örülsz anya?, most boldog vagy?" Egy perc múlva visszajön. " Gyurmárni akarok, segítsél nekem. Mondom neki, hogy segít apa, én tanulok." Zsófisan az arcomba mászik s azt mondja: " Játod szomoju vagyok mejt te nem segítesz." Igazából reggeltől estig ilyen aranyosakat, manipulálósokat dumál, meg kell válogatnom az eszközeimet, mert egyre nyilvánvalóbb hogy mint minden gyerek utánozva tanul élni. És mindneből szabályokat, következtetéseket von le, amelyeket rögtön alkalmaz, és néha elég torz dolgok születnek ezekből a következtetésekből.

Vége!!!!

2010-01-27T12:24:00.004+01:00

Olyan boldog vagyok, hogy a nap is velem együtt ragyog. Ma lezártam a félévet, leadtam az indexemet, amibe egészen jó jegyek kerültek. Talán a legfrissebb és legnagyobb megtapasztalás az a mai volt,a minek az volt az előzménye hogy van egy olyan tantárgy hogy természetismeret. Ebből volt egy hatalmas vizsga, aminek három része volt, Fizika-kémia, Biológia és Földrajz. A Földrajz elsőre sikerült ötösre, a másik kettő csak kettesre, és az összesítésben ez kettest jelentett, ezért én lelkesen úgy döntöttem, hogy elmegyek és javítok. A tanárnő kijelentette hogy a javítási jegy lesz érvényes akkor is ha nem sikerül a javítás, de hát én tanulok...csakhogy nem úgy jött össze, mert olyan sokat nem tudtam tanulni, fáradt voltam, és a biológia részből egész jól írtam, de a kémia fizikára nem jutott idő, és be sem tudtam fejezni, így nem mentem át.
Egy hétig mérgelődtem, hogy miért mentem el javítani, és féltem hogy az újabb vizsga sem fog sikerülni, mert ez nem az én erősségem, sem a fizika, sem a kémia, igazán el kellene fogadjam a határaimat. Így történt hogy ma harmadszorra írtam, de már csak fizikából és kémiából, mivel kevesen voltunk, rögtön utána meglett a javítás és nagy meglepetésemre ötös lett, és az összesített jegy is ötös lett. Nálam jobban csak Efi lepődött meg, mert úgy értelmezte, hogy egy kettesnek is örülnék most már ha ilyen csavarosra alakult a helyzet. Isten nagyon jó volt hozzám, ha sikerült volna a javítás, csak kettes vagy hármas lett volna, de így ötöst kaptam. Ha rosszabbra fordulnak a dolgok, Isten még abból is a legjobbat tudja kihozni az élet sokkal fontosabb dolgaiban is...

Még van néhány elintéznivalóm a héten, de a suli körül már semmi dolgom, csak készülődök, várom a szüleimet, Grétit és Salomét, szombaton érkeznek és nálunk lesznek egy hétig. Természetesen Zsófi is nagyon nagyon várja őket, naponta felsorolja, hogy mit tanít meg Saloménak, mit mutat meg mamának, és hová viszi őt tata...szóval lesz itt nyüzsgés meg boldogság. Remélem.

Szóval várunk bööni mama meg tata, Sahomé, névtelen leányzó, meg Gréti!

Jégcsapvadászat

2010-01-25T21:25:00.004+01:00

Bölcsi után mindig elmegyünk szánkózni, egy néhány napja meg jégcsapokat keresgélni a régebbi csöpögős tetejű alacsony épületek tetején, van néhány ilyen lerobbant házikó a kórház udvarán, ez a mi játszó -terünk. Ma a csípős hideg ellenére, vagy éppen miatta Zsófi nem szándékozott igénybe venni a biciklis fuvart, hanem gyalog bóklásztunk haza, párszor elcsúszott a jégen, de ezt is szokni kell. Ha gyalog sétálunk haza, mindig az lelkesíti, hogy nem sokkal a végcél előtt van egy temetkezési vállalat, aminek a külső kapuja nem érdekesebb a többinél,kivéve hogy mindig nyitva van, a belső meg szép színes üvegekkel van kirakva,és az udvarról átragyog rajtuk a napfény, nem tudom még eredeti rendeltetése előtt tettek-e élénk, színes üvegeket a kapuba, vagy a nagybetűs MEMENTO TEmetkezés vállalat felírat súlyát próbálják enyhíteni vele, mindenképp számomra egy kicsit olyan érdekes érzéseket ébresztő hely, olyan misztikus....térjek vissza a sztorihoz, ezt bicikliről is mindig meg kell nézni, de volt hogy betotyogott és sorra simogatta a színes üvegeket, én meg izgultam, hogy ki ne jöjjön valami illetékes, de meg kellett tapintsa hogy különböznek-e egymástól, azóta nem megy be, csak kintről sorolja a színeket, és bekukkant

És egy kis Zsófis-duma: Ma vallatom Zsófit, hogy megette-e az ebédet reggelit.
Mi volt az ebéd? Zsófi: Uzsonna.
És mi volt uzsonnára? Zsófi:Reggeli.
Jól érezted ma magad a bölcsiben?
Zsófia:Anya ne mondj többet, sokat beszélsz. Pszt.

Hamupipőke:)

2010-01-24T13:22:00.003+01:00

Zsófi "gondolatai"

2010-01-18T13:21:00.004+01:00

"Doktoj néni" Egyik kedvenc játéka, meg van győződve hogy a vizsgálat gyógyít, a sztetoszkóp az "gyógyító"és a toroknéző pálcika is.
Festegettünk.
Képes a fél napot végigugrálni, miközben nekem mondókákkal kell adnom a ritmust,vagy ugrani vele. Elfogadja ha elfáradtam és azt mondja: " Állni tudsz: Állj itt fogd meg kezem" és ugrál tovább.
Igaz hogy papírra vetve, vagy elismételve már nem olyanok, mint élőben hallani, de azért nekem olyan drágák, hogy muszáj leírnom.

Pl a tegnapelőtti, amikor beleírt a filozófia jegyzeteimbe, amit olyan szépen kidolgoztam,(neki is van füzete, olyan nagy mint az enyém,a mibe nem rajzol csak "Ír", általában mamának "vahamit",meg néha a "tanájnéninek iskoába". De most megkísérelt beleírni az enyémbe, amire én csúnyán néztem és megjegyeztem hogy ez most elszomorít. Erre Zsófi rövid töprengés után rám néz és azt mondja " Anya azt íjtam oda szejetlek!"

A tegnap este az ölemben feküdt és teát cumizgatott. Ilyenkor annyira jól elvagyunk,a beszélgetés kedvéért ki ki veszi a cumit és válaszolgat. Ez a párbeszéd alakult ki:
Én: Zsófi szeretlek...Tudod még ki szeret téged?

Zsófi: Apa, Mama, Bööni tata, Sámuel, Gréti...(megunta felsorolni)..SEnki!

Én: Azt akartad mondani, hogy mindenki szeret.

Zsófi: JÓ!

Én: Tudod még ki szeret nagyon nagyon. Az Úr Jézus. Emlékszel milyen nagyon köhögtél és amikor imádkoztunk meggyógyultál?És hogy soha nem üt el az autó, amikor megyünk biciklivel az úton, mert Ő vigyáz rád.

Zsófi nagyon néz, majd kihúzza a cumit a szájából: DE vitamin is gyógyított!

Én:Igen az is segített meggyógyulni, de van aki a vitamintól sem gyógyul meg, ezért fontos, hogy kérjük az Urat hogy meggyógyítson, amikor betegek vagyunk.

Zsófi hirtelen mozdulattal kirántja a cumit a szájából és felül, határozottan rám néz és azt mondja:
Mindenki imádkozz!!!! Sámuel is, mindenki mindenki!(s mutogatotta kis ujjával.)

Pénteken nem ment bölcsibe, mert kezdett elege lenni és köhögött is sokat:
Reggel felkel és azt mondja:
Ma nem kell menni bölcsibe!
Anya nem megy iskoába!
Apa megy doldozni koházba.
Akkoj egyet játszunk!
És végigjátszottuk a délelőttöt kettesben. Azt a napot erre szántam.

Körülbelül minden nap kétszer elhaló, érzékeny hangon megkérdi: "Anya szejeted világosőzet? Szejeted te őzet nagyon!" De ezt látni kellene, ahogy az arcába mászik ilyenkor az embernek az aranyos kis arcocskájával s olyan boldog hogy ő tudja, hogy én mit szeretek. Az őz az a zöld.

És még lenne jópár, de kell menjek tanulni, majd megörökítem a további mondásait is.

Már nincs olyan sok hátra

2010-01-13T14:13:00.003+01:00

Ma letettem még egy vizsgát, a Pszichológiát, már csak 4 van hátra a 15ből. És hála az Úrnak, aki segített tanulni és felidézni is egészen jól sikerült, még élveztem is. Bár meglepően nehéz volt 2 kreditért, még jó hogy szeretem és a részletekbe is belenéztem, meg azért a középiskolai tanárnőm( Péter Lilla) eléggé belénk sulykolta a fogalmakat.
A holnapi miatt kicsit összeszorul a gyomrom, mert összesen néhány órám van egy eléggé nagy és átfogó kémiai, biológiai, földrajzi anyagot átvenni. Efi nem lesz itthon, Zsófit néhány órára elviszem Noémihez( Efi kolléganője, nekemmeg barátnőm:)) Nagyon hálás vagyok Istennek érte és a nővéréért Diánáért is, nagyon sokszor kisegítenek gyerekfelügyelet ügyben, és Zsófi mindkettőjüket nagyon kedveli, így megnyugtató hozzájuk vinni, plusz tudom hogy szívesen teszik, remélem lesz alkalmam hasonló segítséget nyújtani mindkettőjüknek.
Álmodozom arról, hogy az élet hamarosan visszakerül a rendes kerékvágásba... Zsófit is éltetem ezekkel a reményekkel, hogy majd ezt meg azt csináljuke gyütt és ide meg oda megyünk, nagyon lelkesedik, bár nem hiszem hogy ezek az ígéretek kárpótolnák a hiányomat a kis lelkében, d emár nem tart sokáig, és azért vagyunk mi együtt, éjjel is én feküdtem mellé amikor sokat köhögött és nem tudott aludni.

Jogos hogy ha felmerül bennetek a kérdés hogy ha ennyi tanulnivalóm van néhány órára mit foglalkozok a blogírással. Valamiért jól esik írni, talán a rendes kerékvágásba való visszatérés elő-ízéért.
Azoknak akik imádsággal kísérnek el a vizsgáimra nagyon köszönöm, és még ne hagyjátok abba

Csütörtök(holnap) Természetismeret
Hétfő: Gyermekbántalmazás
Kedd: Beszédművelés
Szerda: Filozófia
Péntek v. Hétfő: Testnevelés( és nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik)

Még több alkotás

2010-01-12T08:16:00.005+01:00

Alma-grafika

Zsófi kedvence. "Anya ez két alma, pirosz meg bajna" Pedig sárga akart lenni...

A kezem
Alma-metszetek
Tölgyfalevél grafika
Kompozíció kedvelt színekkel
Komplementer kontrasztos kompozíciók
Ez is
Ebben két komplementer színpár van
Ez is komplementerpáros kompozíció. Tudom elég gyermekesnek tűnnek, de a tanárnőnek bejöttek:) És Zsófi is velem alkot, sokszor úgy dolgoztam, hogy a hátamon mászott és nézte hogy mi lesz. Neki az almás dolgok a kedvencei, mindegyiknek örült azok közül. A bölcsiben alma a jele. Egy kis kitérő Zsófiról és a színekről: A lányom nagyon hasonlít rám, vagy inkább utánoz engem a színek iránti érzékenységben. Nagyon sok színt és színárnyalatot ismer, megnevez és megkülönböztet. Nem tanítottam neki különösebben, a gondozónénit is levette a lábáról a színárnyalatok megnevezésével.
Igaz hogy a világos zöld, néha világítós zöld, aztán van "anya szereti" zöld, meg "enyém rózsahín"ami egy jó erős barbies rózsaszín. Ha csíkos vagy többszínű ruha van valakin akkor rögtön nekifog a színek megnevezésének. A szemszíneket is azonosítja. És többek között ismeri a közeli családtagok kedvenc színeit. Anyukám ezt meglepetésnek tartogattam, amire idejössz,, de úgyis oda leszel, amikor megmutatja neked, hogy márpedig neked a kék halvány árnyalatai közül a nefelejcskék a kedvenced:), és Grétinek a türkíz...stb.
Visszatérve a rajzokra.Még van ezen kívül is jó pár, de azokat méretük miatt nem tudom beszkennelni itthon.
És most irány vissza a könyvek mellé. Pszichológia vizsgára készülök, úgyhogy megyek és elmerülök az emberi lélek rejtelmeibe.

Vizsgajelentés

2010-01-11T13:36:00.004+01:00

Alma élmény
Levél élmény
Színes levelek

A 15 vizsgámból még csak négy van hátra. Ma nagyon nagyon örültem mert a Vizuális tanárnőtől egy csokornyi dícséretet kaptam a vizsgán. Egy idős művésznő a vizuális tanár, akinek eléggé érdekes tanári stílusa van, úgyhogy nagy izgalommal készítettem a műveket, reménykedve abban, hogy nem kell újracsinálnom mindent,a hogyan ijesztgettek.
A vizsga abból állt, hogy a kb. 27 művemet ki kellett tennem a parkettára, és ő végignézegette.
Igazából még nem igazán értékelte szakember a vizuális képességeimet, bár mindig szerettem rajzolni festeni. talán egyszer valaki azt mondta, hogy "teljesen kívül vagy a rajzon", ez visszadobott néhány évre, egy évtizedre, de most a muszáj rávitt az ilyen jellegű alkotásra, és örömömet leltem benne.
Igyekeztem a tanárnő mindne mondatát elraktározni a memóriámba, hogy le tudjam itthon játszani és táplálkozzak belőle. Nagyon nagyon jól esett ez a megerősítés: Lehet nagyképűségnek tűnik ha leírom, de én nem érzem annak, hiszen a tehetséget nem én alakítottam ki magamban, Istentől kaptam rá hajlamot...
Ilyesmiket mondott: "Évek óta nem láttam itt a főiskolán ilyen igényes munkákat"
" nagyszerűen megoldotta", "magas szintű","gyönyörű", "nagyon örülök"
" Ne hagyja abba a rajzolást és a festést( jövő félévtől plasztikai alakítások lesznek)
"Megkérem adja meg az elérhetőségeit, mert ha kiállítást rendezek szükségem lesz önre"
" Ez egy hatalmas ötös, legszívesebben ilyen nagyba írnám"Ezt és hasonlókat mondott a rettegett Kossy Irén vizuális tanárnő, aki nem osztogatja sem a mosolyt sem az ötöst olyan könnyen. Majd beszkennelek néhány művet a fent lévőkön kívül, vannak grafikák is és még több akvarell.
Már nincs sok hátra, csak 4 vizsga, amikre sajnos még szinte semmit nem készültem, mert az előző 11 lefoglalt. nagyon hálás vagyok, hogy eddig jól sikerültek, és remélem Isten átsegít a többin is. Imádkozzatok kérlek értem, ha eszetekbe jutok, és Zsófiért is, hogy bírja ki egészségileg.( Sokat köhög éjszakánként, elment az étvágya, kerülgeti valami, )
Köszönöm.

Mindenért Istené legyen egyedül a dicsőség!

Áldott új évet!

2010-01-02T14:01:00.002+01:00

Áldott, gyümölcsöző évet kívánok, mindenkinek aki az utóbbi időben igencsak ritkán előforduló bejegyzéseim ellenére mégis idetéved.

Remélem a vizsgák lejártával,(még hátravan 10 darab) sikerül írogatni , megosztani magamról, rólunk, mert lenne mit. Szívesen foglalkoznék ezzel inkább a tanulás, készülődés helyett, meg valami új arculat sem ártana, kezdem szürkének érezni az amúgy nagyon színes "borítót".

A szilveszterünk is nagyon szép volt, és tartalmas. Kicsit tompább voltam, mint szoktam lenni ilyenkor, pedig igazán jó társaságban tölthettem el. A gyülekezetünkből volt még itt három házaspár. Ez volt a felállás, a többi adódott magától.
Másnap felváltva aludtunk Efivel, mert Zsófi nem szilveszterezett, de sikerült kipihenni magunkat.

néhány kép az ünnepről

2009-12-27T16:12:00.003+01:00

Vendégeink: Efi bátyja és családja.Örültünk, hogy eljöhettek.